Miért ciki, ha a szülőktől elfogadunk nagyobb ajándékot (pl. ingatlant)?

A párommal babánk lesz, de a lakhatásunk nem volt megoldott.

Én eddig Pesten éltem az egyetem miatt, a lakásom is itt van. Volt róla szó, hogy eladom, de ez befektetésnek is jó, mert jó környéken van, első tulaj vagyok, nem egy lelakott lakótelepi lakás. Tehát viszonylag hamar találnék bérlőt és nagyobb összeg folyna be belőle.

A párom otthon (a szülővárosunkban) dolgozik, ott van a lakása is. Viszont az másfél szobás, hálószoba+nappali, nem egy háromtagú családnak való. Ezért elkezdtünk házakat nézni, meg is találtuk a számunkra tökéletes otthont, viszont a többszöröse volt annak, amennyit szántunk erre az egészre... Ezután mondták mindkettőnk szülei, hogy kifizetik a ház árát, ne hitellel kezdjük a közös életünket.

Viszont ezért kapom többektől a megjegyzéseket. Hogy úgy könnyű családot alapítani, ha mindent alánk raknak, meg nekem nem ciki-e, hogy egy olyan házban fogom altatni a gyerekemet, amibe egy forintot nem tettem bele.

De nem értem, mi a baj azzal, ha egy szülő támogatja a gyerekét?

Nem feltétlen kell ilyen nagy dologgal, de sokak szerint pl. már azért elkényezteti valaki a gyerekét, mert munkába menet kiteszi az iskolánál, így nem kell gyalogolnia/bicikliznie/buszoznia.

Vagy rosszul kéne éreznünk emiatt magunkat?