Miért ciki, ha a szülőktől elfogadunk nagyobb ajándékot (pl. ingatlant)?
A párommal babánk lesz, de a lakhatásunk nem volt megoldott.
Én eddig Pesten éltem az egyetem miatt, a lakásom is itt van. Volt róla szó, hogy eladom, de ez befektetésnek is jó, mert jó környéken van, első tulaj vagyok, nem egy lelakott lakótelepi lakás. Tehát viszonylag hamar találnék bérlőt és nagyobb összeg folyna be belőle.
A párom otthon (a szülővárosunkban) dolgozik, ott van a lakása is. Viszont az másfél szobás, hálószoba+nappali, nem egy háromtagú családnak való. Ezért elkezdtünk házakat nézni, meg is találtuk a számunkra tökéletes otthont, viszont a többszöröse volt annak, amennyit szántunk erre az egészre... Ezután mondták mindkettőnk szülei, hogy kifizetik a ház árát, ne hitellel kezdjük a közös életünket.
Viszont ezért kapom többektől a megjegyzéseket. Hogy úgy könnyű családot alapítani, ha mindent alánk raknak, meg nekem nem ciki-e, hogy egy olyan házban fogom altatni a gyerekemet, amibe egy forintot nem tettem bele.
De nem értem, mi a baj azzal, ha egy szülő támogatja a gyerekét?
Nem feltétlen kell ilyen nagy dologgal, de sokak szerint pl. már azért elkényezteti valaki a gyerekét, mert munkába menet kiteszi az iskolánál, így nem kell gyalogolnia/bicikliznie/buszoznia.
Vagy rosszul kéne éreznünk emiatt magunkat?
Nem, nem értem, hogy olyanok miért szólnak be, akik még 29 évesen is egyetemre járnak, az életük a buliból és a szórakozásból áll, meg előadják, hogy "jaj milyen nehéz az egyetem".
Nem kell a lekezelő stílus sem, mert ezeket nem olyan emberek jegyezték meg nekem, akik mondjuk hajnaltól estig dolgoznának.
Csatlakozom elsőhöz. Soha nem értettem ezeket a kérdéseket, pontosan tudod, hogy irigyek és ezt vezetik le. Nem fogok csatlakozni az elvárt szapuláshoz, ugyanis én megértem, én is irigy vagyok az ilyen emberekre, mert de jó lenne nekem is.
Mondjuk én megjegyzéseket ilyenkor nem teszek, csak csendben irigykedem és nagyokat nyelek, de az ilyen álszent siránkozások emiatt marhára fel tudnak idegesíteni. (Legutoljára akkor gurult el a gyógyszer, amikor egyik ismerős siránkozott, hogy a tetű apja pesti belvárosi lakást vett neki, de haszonélvezetet tetetett rá... Elmorzsoltam egy könnycseppet érte.) Örülj neki, hogy adnak, és nem kell küszködni vele, mást meg ne traktálj vele, mert akinek nem adatott meg, az bizony nem érzi kényelmesen magát és irigykedik.
Le lehet pontozni.
Alexa, nyugi, átérzem, én is ugyanígy jártam (lakást kaptam ajándékba). Én megmondtam nekik, hogy igen, szerencsém volt, a világban létezik szerencse. Aki magasnak, szépnek vagy okosnak születik, az is szerencse.
Valakinek szerencséje volt és szépnek született, más valakinek is szerencséje volt, ő pedig kapott egy lakást. 1 -1
Mire irigykednék, most őszintén?:D
Az egyik, aki ezt ecsetelte nekem, idén lesz 30, ez a 4. szak, ahol van. Mert az előzőek vagy nem tetszettek neki, vagy kirúgták. Ez aztán életcél, tényleg.
A másik a nagynéném, aki 31 éves, de már 5 gyereke van és folyamatosan arról panaszkodik, mennyire nehéz neki és hogy a férje sosincs otthon, megőrül a gyerekekkel már.
A harmadik ember (ez a legviccesebb) a mostohatestvérem, aki azért nem költözik el otthonról, merthogy ő nem hajlandó fizetni a számlákat, közös költséget és egyéb költségeket, amik egy lakással járnak... Hogy ő maga miatt dolgozik, ezért a fizetését magára is költi és inkább nyomorog a gyerekszobájában.
Igen, ezek tényleg azok az élethelyzetek, amikre irigykedem. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!