Összevesztem anyával, mit csináljak?
Egy hete nem beszélünk anyával. A kapcsolatunk nem az igazi anya-lánya kapcsolat, ezt általánosságban tudni kell. Nagyon sokszor összeveszünk és általában tettlegességig fajul, rengetegszer üt-ver. Előfordult már hogy bevérzett a szemem mert belekarmolt, vagy hetekig nem tudtam az egyik oldalamon aludni, mert fájt a fülem (megzúzódott vagy megrepedt a porc, azóta sem tudom). A múlt héten összeveszett a testvéremmel, majd bejött a szobába és engem is szidni kezdett. Megint jött felém és elkezdett ütni, közben pedig gondolhatjátok, hogyan ócsárolt. Nagyon kis dolgokon is felhúzza magát. Befogta a számat és az orrom is, nem kaptam levegőt, plusz meg bőgtem is. Annyira felgyülemlett ez az egész és már nem tudtam mit csinálni, hogy önvédelemből megpofoztam egyetlen egyszer. Erre ő vérig sértődött és azóta nem szól hozzám. Másnap apámtól is megkaptam, hogy hogy tehettem ezt. Tudom, nem lett volna szabad és soha semmilyen körülmények között nem lehet kezet emelni a szülőre, de nem bírtam abban a pillanatban már gondolkozni se. Ő mellesleg véresre karmolta a nyakamat ismét. 18 éves vagyok és már régóta ez a verekedés megy nálunk, viszont még sosem ütöttem vissza. És annak ellenére hogy ő ver/vert, rettenetesen sajnálom a magam részéről a dolgot,mert úgy érzem, ez engem minősít.
A mai napon anyák napja van és gondoltam veszek neki egy doboz csokit és bocsánatot kérek tőle. Ez meg is történt, de azt mondta, ő megfogadta és megmondta apámnak is, ha idejövök hozzá el fog küldeni. Nem is figyelt rám igazából amíg bocsánatot kértem, hanem a telefonján nézett videókat. Azt mondta soha nem bocsájtja meg nekem hogy megpofoztam. Leraktam a csokit és annyit mondtam hogy azért nem felejtettem el. (Mármint az anyák napját).
Utána eljöttem és sírtam. Nagyon megalázva érzem magam.. nem tudom mit tehetnék. Nem szoktam ide kérdéseket írni de most nincs más ötletem. Tudnátok valamilyen tanácsot adni?
Én tudom min mész keresztül, mert én is így éltem. Az én anyám alkoholista volt, és ha talaj részegre leitta magát, akkor ok sem kellett, hogy nekem jöjjön és verjen ahogy tud. Hidd el, napi szinten részeg volt. Amikor én voltam gyerek a 80-as években még nem volt olyan, hogy "családon belüli erőszak" (ugyan, biztos megérdemelte a kölyök azt a 2 pofont) nem volt divat az sem, hogy rögtön feljelentsük a szüleinket. (ha mentem volna, lehet a rendőr adta volna a másik 2 pofont) így én is csak összeszorítottam a fogaimat, gubbasztottam, várva, hogy részeg kábulatában elfáradjon a verésben, és ott hagyjon. De voltak olyan verések amik miatt muszáj volt orvoshoz mennem. Pl: Amikor eltörte a karomat, vagy amikor úgy megvert, hogy a dobhártyám beszakadt. Később hallókészülékre volt szükségem, mert romlott a hallásom (ma se jó) Apám sokat dolgozott,ha látta, hogy durván megvert, akkor ő is megverte anyámat. De ez sem számított neki. 17 éves voltam amikor a szobámba tanultam, és anyám részegen berohant, nekem jött, és teljes erejéből verni kezdett. Próbáltam szokás szerint gubbasztani, de ott lett elegem amikor a fejem a falhoz csapkodta,és az első fogam letört. Akkor lett végleg elegem. Megvédtem magam, Lekevertem neki 2 pofont, majd kiabálva mondtam neki, hogy ha még egyszer megüt, én is megütöm, nem hagyom többé magam. Tudod mi történt? Felhívta a rendőröket, zokogva mondta, hogy késsel támadtam rá. Kijöttek. Azt látták, hogy anyám bár részeg de eljátssza, hogy retteg tőlem. Én meg akkor jöttem rá, hogy már nem kell félnem tőle, nem kell tűrnöm a verését, és megnyugodtam. Sőt jó érzés volt, hogy kiálltam magamért. A rendőrök anyámnak hittek. Bevittek, és bár nem bántottak, de egy kis szobában ültem majdnem 3 órán keresztül amíg apám be nem jött . (a rendőrök hívták a munkahelyéről) Amikor apám elmondta nekik az igazságot akkor hittek nekem. Volt egy idős rendőr aki azt tanácsolta nekem, hogy 18 évesen költözzek el, mert ez csak rosszabb lesz, és én leszek bajban. Megfogadtam a tanácsát. Elköltöztem, és onnantól kezdve soha többé nem láttam anyámat. Sosem köszöntöttem fel anyák napjára, sosem mentem hozzá. 5 évvel ezelőtt a temetésére sem mentem el.
Én azt vallom, hogy 2 féle anya létezik. Az egyik az az anyuka ami nekem nem adatott meg. Csodás anyuka, aki gondozza, szereti gyermekét. Vannak akiket én csak biológiai anyának hívom, akik nem anyák, csak szültek egy gyereket. Ezek az anyák nem érdemelnek megbocsájtást, vagy kedvességet.
Neked én is azt tudom tanácsolni amit nekem 80-as években az idős rendőr. Amint lehet kezdj új életet. Mert csak így lesz jobb, nyugisabb az életed.
47/N
Borzalmasan sajnálom, ami veled történt.:(
Igen, én is alig várom, hogy elmenjek innen, de még egy év hátravan a gimiből. Próbálok arra törekedni, hogy sikerüljön.
Nem baj ha tegezel..:)
Jó tanács: Mindig törekedj arra, hogy te életed legyen jó. Hiszen neked is csak 1 életed van. Ha tudsz akkor már most kezdj el spórolni, hogy legyen pénzed-
Hidd el ha kikerülsz abból a helyzetből, minden sokkal könnyebb lesz.
Menekülj onnan a koliba, ahogy tudsz.
Mamádhoz nem mehetsz?
Fuuuu, nem irigyellek. :(
Most mást nme tudsz tenni,mint vársz, te megtetted,amit lehet.
Igen,mielőbb húzz el otthonról,ha teheted !
Kolesz pl.
A visszaütésről,hááát szülőt nem ütünk meg,ez igaz,de vhol jogos volt,amit tettél,te sem vagy bokszzsák.
Fel a fejjel :)
Anyukád iszik,vagy gyógyzsrees kezelés alatt álll ?
Igazatok van, és köszönöm a támogatást!!!
Utolsó válaszoló, nem iszik, a gyógyszereiről pedig nem beszél egyértelműen.
Mekkora gusztustalan egy anyád van, hogy ő képes ütni-verni téged, te meg egyszer visszaütsz totál jogosan, erre ő halálosan megvan rád sértődve, és hozzád se szól egy hétig.
Nonszensz.
Felejtsd el azt a hülyeséget, hogy szülőt nem ütünk meg. Gondolom ezt is ők nevelték beléd.
Én a helyedben anyám felé se néznék soha.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!