Miért kell mindig a kaján veszekedni?

Anyámnak az az első minden nap, amikor hazaérek az iskolából, hogy megkérdezi, mit ettem? Ha egyedül vagyok itthon és felhív, akkor is az az első, hogy mit ettem. Mielőtt elmegy, elmagyarázza mi van a hűtőben és hogy mit egyek meg. Amikor hazajön, akkor pedig belenéz a hűtőbe és a kukába, megnézi mennyi kenyér maradt, hogy leellenőrizze, mennyit ettem. Ha szerinte keveset, akkor hallgathatom, hogy már megint mit nem ettem meg. Múltkor ettem vacsorát a konyhába, erre bejön, odajön az asztalhoz, csak hogy megnézze, mit eszem.

Ma hazajöttem az iskolából, rögtön bevezetett a konyhába és a kezembe adta a kaját, pedig mondtam már előtte is, hogy nem vagyok most éhes. Erre kiakadt és felemelte a hangját, hogy már megint miért nem eszem, nem hiszi el, hogy nem vagyok éhes és hogy képzelem, hogy úgy megyek el, hogy nem eszem. (Kb. háromnegyed órára megyek el valahova.)

Lassan 16 évesen szerintem vagyok már elég nagy ahhoz, hogy el tudjam dönteni, hogy mikor vagyok éhes és tudok enni magamtól is, nem kell rá figyelmeztetni.

Már százszor megkértem, hogy ezt fejezze be, de semmi változás nem történt.

Most pár napja, hogy bejött ez a nyári meleg, nincs akkora étvágyam, kevesebbet eszem, de tudtommal ez normális.

Nem koplalok, nem akarok fogyni és nem vagyok anorexiás sem. Nincs bajom a testalkatommal, teljesen normális testalkatom van, 163 centihez 51 kiló vagyok. Szóval nem vagyok túlságosan vékony, hogy mindig a kajával kelljen foglalkozni.

Mit kezdjek az ilyen helyzetekkel? Nem akarok folyton ezen veszekedni, márpedig anyámból azt is kinézem, hogy akkor is ezt fogja kérdezgetni, ha felnőtt leszek és már külön élek. Viszont magától nem hagyja abba.