Ti szoktatok veszekedni az anyukátokkal? Ha igen, heti hányszor és min? Mi volt a legdurvább vitátok?

Gyerekként veszekedtünk csak, én már nem reagálok. Elég durvákat tud mondani, de egyik fülemen be, másikon ki.

A legdurvább? Amikor nekem esett, védekezést véletlen rosszul csináltam, így visszaütés lett a vége. Nem volt szándékos. De abbahagyta.

Igen, rendszeresen. Hetente hétszer, minden nap 21:35-kor.

Viccet félretéve:

Sajnos pici gyerekkorom óta megvan a veszekedés. Kisebb dolgoktól a nagyobbakig, bármin. Egyszerűen annyi van, hogy mások vagyunk, neki teljen más dolgok a fontosak, vagy ha még ugyanaz is a tervük/célunk, a megvalósítást egész másképp képzeljük, és ő a saját elképzeléseit mindig is rám akarta erőltetni. Semmiben nem hagyott önálló döntést, és mindig kritizált, beleszólt... Hát ezt azért nehéz tűrni. Elég alkalmazkodó vagyok, de azért van határ...

Aztán könnyű volt neki az érvelés, ha el akart érni valamit: "amíg az én házamban laksz, blabla...."

Mit lehet tenni. Ki kell bírni, elköltözni, aztán majd néz...

Ritkán, ő konfliktuskerülő, én meg robbanékony vagyok nagyon, régebben csúnyán beszéltem vele nagyon, ha vitára került a sor, úgyhogy inkább visszafogom magam és próbálom normálisan lerendezni a dolgot, de ez ugye nem mindig sikerül.

Legutóbbi nagyon durva vitánk pár évvel ezelőtt volt, akkor üvöltöztünk, meg hozzám vágta sírva, hogy takarodjak a házából. És mindezt miért? Mert haza látogattam és nem voltam hajlandó főzni mosni, cselédkedni abban a pár napban a lusta, munkanélküli bátyámra. Megmondtam neki, hogy a későbbiekben a bátyámnak is csak rosszabb lesz, ha így körülugrálja és kiszolgálja.

Már vonaton ültem, amikor felhívott, hogy sajnálja az egészet és hogy igazam van, de nem tud mit kezdeni a tesómmal...

Nem annyira veszekszünk mert az ő feléről a lényeg "hülye vagy, te ehhez nem értesz, nem érdekel a véleményed, én okosabb vagyok nálad" bár mióta egyszer 15 percet üvöltözött velem mert a borsót nem a fagyasztóba hanem véletlenül a hűtőbe tettem vissza, a kiabálás eléggé értékt vesztette (bónusz hogy két hete nem csukta be rendesen a fagyasztó ajtaját és kb jégcsákánnyal kellett belőle kiszedni a fiókokat és elintézte egy "hoppá"val.

Vagy folyton beszól hogy a hajam miatt ez meg az, egyik nap eldugult a kád lefolyó és barátommal (mert ő nem segített volna ám, sőt, szólt hogy akkor már súroljuk is ki) egy jó maréknyi ázott hajcsomó kollekciót bányásztunk ki majd mikor elmondtam mi vot, egyből kezdte "ja, meg kéne fésülködnöd hajmosás után és akkor a rohadt hajad nem tömítené el" a csomó 99%-a barna volt... az ő haja barna... az enyém vörös és rózsaszín között változik, mikor ezt közöltem vele, semmi "bocsi" csak kiment.

500 oldalas nagyregényt tudnék belőle írni... elég diszfunkcionális családban nőttem fel... a szüleim nem tudnak egészségesen szeretni, kivételeztek, túl nagy elvárásaik voltak, idegbetegek... ezt úgy kell elképzelni, hogy a legapróbb dolgokért ordítozás és verés volt, egészen huszonéves koromig, amikor el tudtam költözni otthonról.

A legdurvább kimenetelben az volt, hogy annyi parttalan üvöltözős vita után azért, mert nagy ritkán elfelejtettem aznap megcsinálni otthon, amit kért... öcsém egy elég komoly dologban ÍGÉRT segítséget, amit aztán visszamondott utolsó utáni pillanatban, mert vkinek picit füllentenie kellett volna, és betojt... mármint én nem vártam el tőle semmit, nem kényszerítettem rá, de ha már egyszer megígérte... és akkor anyám öcsémet védte, hogy "de szegény, ha nem tud hazudni". Mert ugye ő volt a kedvenc. És akkor megkérdeztem, hogy akkor hogy is van azzal, hogy a megígért szó fontos, meg miért van ez a kettős mérce... és akkor kidobott a lakásból dühében.

Ez elég piti dolognak tűnik, de elég sok veszekedésünk volt, ami ebbe torkollott.

A legfőbb oka a vitáinknak mindig az volt, hogy tőlem mindent elvártak, öcsémtől semmit, öcsém hülyeségeiért is engem szidtak-vertek-büntettek, mert én vagyok az idősebb, vagy kihozták, hogy az én hibám... mindig engem ugráltattak, ha megkérdeztem, hogy egyszer öcsém is tudna segíteni, miért nem őt piszkálják, ha ő egyszer nem is tanul, mert tojik bele, nekem meg alig van időm, vagy felpofoztak, vagy duzzogott anyám.

Meg fikázta az ízlésemet, a barátaimat, a hobbijaimat... elmarta tőlem az összes barátomat, mert szerinte hülyék, aztán pár év múlva meg elkezdte, hogy biztos antiszociális vagyok, azért nincsenek barátaim. És ezek közül egyik sem volt gáz... szóval ízlésesen öltözködtem volna, a barátaim sem voltak tinik...k, sem sátánisták, sem balhésak...