Szülő választ egyetemet, van hogy jól sül el?

11-es válaszra: ".... így történt, hogy az első hét után már úgy mentem haza, "köszönöm, igazatok volt abban, hogy Pesten nem tudnék élni, már itt is rengeteg az ember nekem""

Én se szívesen éltem volna Pesten. Ezt az alatt az 5 év alatt szűrtem le magamnak, amíg oda jártam egyetemre.

Az egyetem nem tart évtizedeken át (legalábbis a mi időnkben még nem tartott :DDD). Fiatalként jó volt a nyüzsgés, a sokféle buli, de taszított a zsúfoltság, a kosz, a hétköznapi agresszivitás. Tehát levontam a következtetést: egyetem után lehetőleg nem maradok Pesten. Nem is maradtam. De eszembe nem jutott volna emiatt félbe hagyni az egyetemet és ugyanazt vagy hasonlót másik városban tanulni.

"Hát pedig pont ez volt a lényeg, hogy ellenőrizhessenek. Nem enged sehiva, lenyomoz, veszekszik, utánam jönnek kocsival, mégha csak elmegyek futni vagy sétálni is.

Ne mhagytak mást választást.

Megkötöztek? Azt nem, de volt rosszabb."

Mi tart ott mellettük? Élhetnél máshogy is.

Háát, eléggé döbbenetes dolgokat írtál annál a másik kérdésednél.

Nem tudom, mennyire kötődsz az állataidhoz, egyáltalán milyen állatok, de én elmenekülnék onnan. Ha utánam jönnek, nem félnék a sokkolótól, legalább lesz konkrét cselekmény, amit mondhatok ellenük a rendőrségen.

Amiket csinálnak veled, azok bűncselekmények, ill. azzal való fenyegetések!

Pont azért kéne elköltöznöd, mert félsz tőlük. Nem normális félelemben élni, és te már nagykorú vagy, megteheted, hogy lelépj. Ha többre tartod az állataidat, mint saját magadat, akkor viszont ne panaszkodj...

Fordulj pszichológushoz.

Én semmiképp nem ajánlom.

Ha nem tudod milyen szakot válassz, kezdj el valamilyen okj-s képzést vagy szakmát. Én 22-23 évesen éreztem azt, hogy eléggé tájékozott és érett vagyok ahhoz, hogy kiválasszam a számomra megfelelő/szimpatikus életpályát. Ekkora viszont már van egy diplomám, ami egyáltalán nem érdekel és nem is szeretnék azon a területen dolgozni, de a szüleim ezt javasolták.(5-ösre diplomáztam, nem vettem félvállról.) Így viszont kényszerpályán vagyok, mivel limitálva van az államilag támogatott félévek száma, fogalmam sincs mihez kezdjek. Én azt javaslom, hogy amíg nem tudsz határozottan dönteni, világos karrierutat magad elé képzelni ne kezdj el semmilyen szakot a szüleid unszolására!