Szülő választ egyetemet, van hogy jól sül el?

Ha nem azért választ, hogy a saját álmait megvalósítsa a gyerek, lehet jó eredménye.

Nálunk az öcsém volt baromi határozatlan, mit kezdjen magával. Nyilván a szüleim ismerték őt a legjobban, tehát terelgették a saját elgondolásuk felé, bejött. Nagyon jó pedagógus lett belőle :)

Egyetemre csak felnőtt emberek jelentkezhetnek. Ők ha hagyják, hogy a szülők beleszóljanak a választásukba, meg is érdemlik, hiába jönnek ide sajnáltatni magukat utólag.

Ettől teljesen függetlenül azért igenis van olyan, hogy jól sül el, mert vannak sokan, akik hiába nagykorúak már, nincsenek tisztában se a képességeikkel, se az érdeklődési körükkel, ezért jobb, ha olyan választ nekik, aki jobban ismeri őket, és ez potenciálisan a szülő szokott lenni.

Fogalmam sincs, de az ide írkáló pityogókból következtetve inkább nem.

A nyolcadikos gyerekem választásába sem szóltam bele. Igaz ő már ennyi idősen pontosan tudta milyen tagozatra akar menni, mert azt a két tárgyat imádja tanulni.

Elsülhet jól os, főleg, mert sok 18 évesnek fogalma nincs, mihez kezdjen.

A szülő, ha ISMERI a gyerekét - sokan sajnos nem -, akkor választhat olyan egyetemet, amit a gyerek jól és sikeresen teljesít, és utána abban a szakmában is dolgozik.

Szerintem aki 18 évesen nem tudja, mi akar lenni, az ne menjen egyetemre. Dolgozzon, ismerje meg magát és menjen 22 évesen egyetemre!

Az pedig, hogy rábeszélnek valamire, benyomnak és ott tartanak, az nem "terelgetés", a hála amit érzel, az pedig a megtört akaratod megkönnyebbülése, hogy nem kell vállalnod a felelősséget és "egész jó" ahogy élsz.

Aztán amikor tényleg felnősz, ha eljön ez a pillanat, rájössz, hogy nem élted az életed, hanem végig"terelgettek" rajta, mint egy bútort a folyosón.