Szeretem a szüleimet, de nem érzem a viszonzast. Mi lehet a gond?

Ha valami zavar vagy történt velem olyan, amin nehezen lépek túl, nem hallgatnak meg, csak leszidnak, hogy miért gondolkodok ilyeneken. Engem meg az zavar, hogy soha nem beszelgetünk komolyan, nem kapok tanácsot semmiben. Úgy érzem, hogy csak a tanulmányi eredményekért "szeretnek". Nekik csak annyi számít, hogy jól tanuljak és hogy egy bizto(nságo)s állasom legyen. Egyszerű emberek, de akkor is hiányolom az emberséget.Alig várom, hogy ne kelljen velük élnem. Nem erzem bármiért is hálát, nem nézek fel rájuk, semmi... csak annyi, hogy elszomorodom, ha arra gondolok, hogy ezt a tudomásukra hozom.