Szerintetek ebben a szituációban én égettem le apukámat?

Friss A2-es motoros jogosítvánnyal rendelkezem, apukám révén gyerekkorom óta nagyon szeretem a motorokat.

Ezzel a jogosítvánnyal vezethetek már nagyobb teljesítményű motorokat mint eddig, és így eltudok menni apukámékkal is.

Sajnos így is kevés vagyok hozzájuk, mivel ők gyorsasági sportmotorokkal járnak, és az enyém teljesítményben nem igazán éri utol őket, szóval vagy lehagynak, vagy feltartom őket.

Apukám mindig figyel rám, hogy mit csinálok, jön mögöttem, vagy megvár.

Tegnap délután elmentünk motorozni 7-8-an, én előbb indultam el az egyik pihenőhelyről mint ők, lévén,hogy úgyis utolérnek.

Jöttek is a barátai, ők mind elzúgtak mellettem.

Előttünk ment egy autó, szemből a távolban is közeledett egy.

Ők még mind kikerülték az autót, én túlbecsültem a motorom teljesítményét, és odaért a szemből jövő.Ugyan elfértünk, de aki szemből jött az dudált, és éreztem is,hogy nem lesz ez így jó meg is ijedtem.Túl közel mentem az előzött autóhoz, és letörtem a visszapillantó tükrét, majdnem el is estem.

Félreálltunk, az autós eléggé dühös, és indulatos volt, kiabált.

Pont ekkor jött meg apukám is, aki úgy vélte,hogy az autós jött nekem (nem látta hogy mi történt).Ő sajnos az előbb üt,aztán kérdez ember.Most is így volt, bár szerencsére nem szó szerint ütött, de a levett bukósisakját ütésre emelve fenyegette az autóst, meg ordibált vele, bevágta a kocsi nyitott ajtaját is, meg átrúgta a földön heverő tükröt az út túloldalára.(ami ezáltal ezer darabra is tört bár amúgy se lett volna menthető)

"Kakaskodtak", én pedig közbeszóltam, és elmondtam mi történt.Mindenki feszült volt, természetesen én is, és csúnya szavak kíséretében olyanokat mondtam apukámnak,hogy miért kell mindig így viselkednie, hogy minek erősködik folyton stb...(de sajnos nem így fogalmaztam)

Erre ő annyit mondott nekem,hogy töltsem ki a betétlapot, és takarodjak haza, és soha többet nem jöhetek velük.Aztán megfenyegette még az autóst, többek között, hogy szépen beszéljen velem, ezután pedig otthagyott.

Utána valamivel normálisabb lett az autós, összességében kulturált emberek módjára megoldottuk a dolgot, úgy a végére.

Apukám később azzal indokolta a nekem szóló szavait,hogy leégettem a barátai előtt (akik szintén nem látták mi történt, mert addigra messzebb voltak, és egy kanyarban eltűntek) illetve megaláztam az autós előtt is, ahogy ő fogalmazott "madárnak" nézettem.Madárnak mert ő odajött pattogni, meg verekedésre készen, miközben azt se tudta mi történt.

Most pedig nem igazán beszél velem, ami rosszul esik.

Külön élünk, mert elváltak a szüleim, de minden nap beszéltünk, most meg nem reagál a megkereséseimre, annyit mondott,hogy holnap talán összefuthatunk egy kis időre.

Eleve megvisel az eset, ő talán tudna támogatni, és biztos vagyok benne, ha hagyom,hogy saját belátása szerint viselkedjen, akkor ma is nála lennék, és arról beszélnénk, hogy nem az én hibám.(persze tudnám,hogy az, csak igyekezne lelkileg támogatni, ami mondjuk jól esne főleg most)

De tényleg nem volt igaza, buta módon indított, és egyszerűen nem értem, hogy ezt miért nem látja be.Vagy a leírtak alapján tényleg én aláztam meg őt?

Sajnálom az egészet, de ha egyszer a másiknak volt igaza mit csináljak?