Vélemény? Egy szülőnek meddig ( kor) lenne kötelessége napi szinten főtt ételt nyújtani a gyerekének?

"16 vagyok otthon nem igazán van mit enni csak pár hónapja most is KB heti 2× de csak anyu pasija végett ugyanis megszóltam anyunak hogy kiskorom óta alig főz"

Nem vagy kislány, főzz magadra. Miért kell azt várni hogy kiszolgáljanak?

Nincsenek sztenderd, köbe vésett,,egzakt konkrét szabályok erre. Szerintem élethelyzet és családfüggő.

Nyilván van paragrafikus törvény, hogy a nagykorúság betöltésééig a szülő dolga.... tattaratta tataratta bla bla... izé, hozé....

De a valós élet nem ilyen. Nem kötelezettség és nem kötelezettség. Nem jó és rossz, nem sötét és világos. Stb stb.

Én pl 46(!!!!) éves férfi vagyok. Pillanatnyilag nőtlen, egyedülálló, és a 80 éves apám ma meglepett egy tányér reszteltmájjal, mire hazaértem a munkából. És nagyon jól esett, nagyon kedves volt tőle. Én pedig megkínáltam pálinkával a kisöregemet. Jó, nekünk annyiból van könnyű dolgunk, hogy ő az alsó szomszédom. És ettől még nem érzem magam papahoteles ödipusznak és pánpéternek sem. Jóban vagyunk és mindent megteszünk egymásért.

Nem tudom, de amikor 17 voltam, az év jelentős részében már nem is lakott velem anyám, ha jól emlékszem (volt egy messze levő hétvégi házunk, ott kertészkedett, mert már nyugdíjba ment). Főzni már rég tudtam, amúgyis menzás voltam a gimiben...

Nem hinném, hogy törvény lenne rá (főleg, hogy van, aki elvből nem főz, mert nyersevő, bár ez extrém), de ha fontos is a rendes főtt étel, azt a gyerek meg tudja szerezni másutt is. Nyilván ha a szülő nem ad rá pénzt sem, az gond.

Jézus, ezek a válaszok... Volt egy barátnőm, aki huszonévesen nem tudott főzni. Az anyja soha nem főzött rájuk, fingja nem volt róla, nem tudta kitől ellesni az egészet. Nem, nem a recepteket, hanem magát a viselkedésformát. Kb. ugyanez a kérdező esete is.

Amúgy a munka sose kifogás, férjem önmagára főzött napi szinten műszakos munkarend mellett. Most is rengetegez melózunk, főtt kaja pedig van. Logisztika és kész.

Férfi létemre 11 éves korom óta főzök magamra napi szinten, mivel apám akkor hagyott itt minket, anyám pedig látástól-vakulásig dolgozott.

Értem, hogy rosszul esik, hogy nem foglalkozik veled szinte semmilyen téren, de erre nem megoldás, ha menekülsz. Állj szépen a saját lábadra, és főzz magadnak. Pár év múlva ez már úgyis napi rutin kell legyen.