Hogyan védekezzek apám lelki rombolása ellen?
A tegnapi eset elég jól jellemzi őt (bár voltak már enyhébb, és jóval durvább incidensek is).
50. születésnapja volt. A nagy ünnepnek illően úgy intéztem, hogy minden róla szóljon, reggel hatalmas feldíszített asztal várta csokival, lufival, virággal stb. Napközben anyával voltak a városban, mire estefele hazaértek sütöttem tortát, pezsgő; poharak ki az asztalra..koccintottunk, felköszöntöttem őket..(hozzá kell tenni, hogy nem volt kivel együtt meglepnem őket, egy elég nagy véletlen folytán anyával egynapon születtek, bátyám pedig már évek óta kolis, egyetemista..
Majd a nagy családi köszöntés hétvégén lesz, akkor adom oda bátyámmal közösen a nagy ajándékunk. De amúgy ez már a második nagy buli lesz, és az első megszervezésében is nagyon sokat segédkeztem)
Lényeg a lényeg, a nap koronázásaként megnéztek egy PPT-t (amit még az első nagy bulira lett készítve), én addig elrendeztem a dolgokat.
Már nagyon késő volt, úgyhogy bementem utoljára felköszönteni őket, aztán lefeküdni, mert ma volt egy számomra elég fontos előadásom, át szerettem volna még nézni,
Na, és itt jön a lényeg. Megmertem kérdezni anyától, hogy nem látta-e a blézerem mostanság, mert ugye kellett mára. Apa meghallotta miről beszélünk, és kijelentette, hogy fogjam be, vagy menjek ki. Kicsit hátrahőkölten megkérdeztem mi baja, erre meg azt a feleletet kaptam, hogy mindjárt kupán csap. Ezek után (szavak teljes hiánya végett) csendben kisétáltam, de nyilván nem úszhattam meg ennyivel. Az "Akkor dugd fel magadnak!!!" kiáltás szerintem meg a szomszédoknál is, és nem csak a fülemben viszhangzott.
Konkrétan hányingerem lett ezután. A naivitásom és a szánalmas viselkedésem miatt. Már hosszú-hosszú óráimat beleöltem a tökéletes ünneplés sorozatuk megvalósításába, amit soha nem sajnálnék tőlük, ha nem ezt kapnám.. De tudhattam volna előre, mindig is ezt kaptam, semmi mást, porig rombol(nak) lelkileg, és én mit csinàlok újra meg újra? Próbálok rendre a kedvükben járni.
Próbáltam azzal győzködni magam, hogy anyám miatt tettem, de rá szinte ugyanúgy neheztelek, amiért soha egyszer az életben nem védett meg. Ahogy tegnap sem.
A szobámban hallgattam halkan sírva és küzdve a hányingerrel, hogyan nevetnek hatalmasakat.
Ma le lettem szidva amiért nem játszottam meg a fejem, mint ahogy az tőlem megszokott ha jót akarok magamnak (értsd: legyél apuci édes pici jó kislánya, aki Istenként néz fel glóriás atyjára). Valahogy elszállt egy pillanatra a józan ítélőképessègem, és kijelentettem nyugodtan, hogy szerintem tegnap kicsit a kelletténél durvàbban beszélt velem.
Erre megkaptam, hogy elrontottam az egész 50. születésnapját (ami márpedig a legfontosabb), most rögtön szégyelljem el a sárga földig magam, a világon nem ismer még egy ilyen önző embert, mint én, és hadd ne soroljam. Merthogy az én önző pitiáner tróger dolgom merészeltem az ő PPT-jük alatt felhozni.
És amikor anya is levette, hogy ma nem vagyok képes a jópofizásra, fúriáak nevezett.
Ez lenne a családom. 18 év alatt, érzékeny típúsként már nagyon sok szempontból összetörtek lelkileg, pl. az önbizalmamat már keresve se találnám. Pedig már megtanultam, racionálisan tudom, hogy annyit érnek a szavaik, mint az ürülékében fetrengő részegnek, de a mai napig nem tudom őket lerázni magamról.
És ez az incidens most egy töréspont volt, feljött bennem minden elfojtott sérelem, játszódnak le a fejemben sorra a rosszabnàl-rosszabb esetek, kerek egy napja hányingerem van és fáj a fejem, a sírás kerülget, (((pénteken emelt nyelvvizsgáznom kéne)) aztán a hétvégén még teljes 2 napig ünnepelnem kell a szüleim újfent. Én ezt már nem bírom lelkileg.
A kérdésem nem az lenne, hogy hogyan változtassak rajtuk, azt úgysem lehet.
Hogyan lehet menteni a menthetőt; nem hagyni hogy a szavaik/tetteik hatással legyenek rám? És hogyan engedjem el a múltat?
válasza:PPT???
Most komolyan?
Úgy értem, tudom, mi az, de mégis mi volt a tárgya, ők maguk?
Leültek és elcsöpögve bámulták magukat, hogy milyen szépek és mikor ebben a számukra nagyon fontos tevékenységben megzavartad őket, akkor halálig sérültek?
(Én is néztem már a családi kirándulásunkról ugyan nem ppt-t de diavetítést -:DD- és szólhattak hozzám, még válaszolni is tudtam, bizony!
Amúgy az nem arról híres, hogy AKÁRMIKOR, AKÁRHÁNYSZOR meg lehet nézni??)
Nem hittem a szememnek, míg olvastam!
Két ilyen egoista, nárcisztikus sz@@rházi hogyan van meg egymással egyáltalán? Vagy apád a nagyobb, anyád meg csendben asszisztál hozzá? Nem mintha ez felmentené őt! Azért téged ő is tud terrorizálni rendesen, csakhogy neki könnyebb legyen az élete!
Nevetséges, mi a francnak kell egy 50 éves férfit ilyen szinten (napokig!!!!) ünnepelni? Minek ugrálsz, mint egy hamupipőke cseléd, meg hányszor kellett most akkor jóatyádat felköszönteni, mielőtt elmentél lefeküdni még egyszer gratulálni kellett neki?? A lábát is csókolgatni kell, meg hátrálva, hajlongva távozni a szobából?
(Milyen család lehet már az, ahol emberek nem kérdezhetik meg egymástól, illetve gyerek a szülőtől, hol az akármilyen vackuk, mert először ki kell várni a megfelelő időpontot...pfuuuuu)
Meg még nagy ajándék, meg buli meg tudomisénmi -gondolom villogni kell a baráti kör előtt, mekkora félisten is ő.
Hát, nekem is hányingerem van, pedig nem is ismerem......
De én általában hànyok az ilyen emberektől.
Kérdező, úgy tudod normálisan megúszni, hogy mantrázod magadnak, hogy ők a nem normálisak, meg is mondhatod nekik, vagy épp, hogy hogyne, én fúria vagyok, igazad van, de akkor légy oly kedves, azt is mondd meg, te mi vagy.
Távolságot tartani érzelmileg,
nem megalázkodni,
nem félni a konfrontációtól,
megvédeni magad,
nem kompenzálni, mindig többet és többet adni, hogy szeressenek, mert ezt fogod a partnereiddel is tenni és borítékolható, hogy bevonzod az apádhoz hasonló f@@rkakat, és a lényeg:
AMINT LEHET ELKÖLTÖZNI, és nagggggyon ritkán, illetve soha (majd az idő eldönti) visszanézni.
válasza:7es! Én vagyok aki lepontozás miatt meg lett említve. Azért lettem lepontozva mert megoldást javasoltam és nem megfutamodást.
Ha egyből albérletet és elköltözést kiáltottam volna akkor istencsászár lennék. Már megszoktam.
Pedig egy egy problematikára nem csak egy megoldás létezik.
Az enyém ugyan munkásabb mint hanyatthomlok elszaladni de ha a kérdező fel meri vállalni a konfrontot ki mer állni magáért akkor megoldja a karmikus leckét és léphet tovább.
Ha elfutamodik akkor a szülei és az ő közte lévő feszkó nem lesz feloldva. El lesz temetve és a probléma valahol majd előjön.
Ha pattanásos a bőröm összetörhetem a tükröt, de....
Értitek?
válasza:Igen, utolsó, így is lehet nézni -egyébként én zöldet adtam neked - de nem mindenki hisz ebben a karma blablában, és veszélyes mindenáron harcolni, csak mert nekem meg KELL oldanom valamit.
És ha nem bír velük, mert komplett zakkantak? Szerintem itt jó esély van rá, hogy azok.
Vagy mondjuk ideiglenesen bír, de alapjaiban nem változik semmi és egy merő harccá lesz az élete, ami fokozatosan felőrli?
Én azt írtam, hogy üssön vissza, ne alázkodjon meg, követelje ki magának is a tiszteletet, mert annak oda-vissza kell működnie.
Viszont: ilyen mértékű nárcisztikus meg gyáva egoista alakokon nagy változásokat nem eszközölsz ki, főleg akkor nem, ha kb kutyába sem vesznek, mert a gyerekük lévén azt képzelik, a csicskájuk vagy.
(Mi volt például az a felhajtás a születésnap körül, még egyszer megkérdezem, normális ember csinál ilyet? Annyit mondhattak rá, hogy köszönöm?)
Szóval fenntartom, hogy amíg nem tud elköltözni, ne hagyja magát, de ez olyan mértékű mérgező környezet lehet számára, hogy az idők végezetéig harcolni nem érdemes. Legalább kollégiumba menjen, hogy kicsit tudjon fellélegezni tőlük.
válasza:Igen ezzel egyetértek.
Nem minden helyzet egyszerű és nem minden helyzetre csak egy jo megoldás van.
Ésszerű határokat kell találni és egy kompromisszumot hogy melyik a kisebbik rossz. A szülővel megharcolni vagy sokat fizetni a lakhatásért.
Köszönöm a sok-sok választ. Nagy megkönnyebbülés, hogy ezek szerint nem látom rosszul/reagálom túl a helyzetet. (és bármilyen morbid is, élvezet volt olvasni a fröcskölődő véleményeket-még életemben nem volt alkalmam ilyeneket hallgatni róluk).
Sajnos már számos alkalommal megpróbáltam konfrontálódni velük, de higgyétek el, bármilyen racionálisan és higgadtan is közelítettem meg a helyzetet, rendszeresen én húztam a rövidebbet. Nagyon jól működik itt a "ha megdobsz kenyérrel (inkább morzsával...), visszadobok kővel" elv. Tekintve, hogy még függő helyzetben vagyok és nem az utcán szeretnék kikötni, egyszerűen ilyet nem tehetek meg.
Költözni fenomenális lenne, a kollégium remélhetőleg jövőre meg is fog valósulni. Ám az sem lesz finanszírozva a semmiből, ha nem az elvártaknak megfelelően cselekszem.
Ezért a legnagyobb álmom egy albérlet lakótársakkal, de nagyságrendileg könnyebb ezt mondani, mint megvalósítani (erre majd magamtól kell szerezni a pénzt).
Mindenesetre ez a terv. Ám ez még előreláthatólag pár évvel odébb van.
Ezért kerestem emocionális megkönnyebbülést. Egyelőre ez az egyetlen út, hogy elviselhetőbb legyen a szituáció. EL szeretném érni, hogy úgy pattogjanak le a szavaik/tetteik rólam, mint gumilabda a falról. Valamint az összes múltbeli sérelmet oda szeretném helyezni, ahova valók-a múltba.
Ám, ahogy ez szerintem lejött, nagyon bonyolultnak bizonyul ez számomra.
Mindenesetre a válaszok most kicsit terapetikus hatással voltak rám, ezt nagyon köszönöm!:)
válasza:Apád egy tahó. Az a tipikus magyar ember, aki azt hiszi, hogy ő már nagyon bölcs, mert már sokat élt, következésképpen mindenki hülye, főleg az ilyen taknyosok, mint te, és rendszeresen éreztetni kell velük, hogy csak kegyből tartózkodhatnak a házban, mint cselédek. Magyarországon szinte általános ez a szülői felfogás, "én vagyok az apja, tehát ő a tulajdonom".
Nem tudsz ellene védekezni, csak ha minél jobban elszigeteled magad tőle, és mielőbb elköltözöl a családodtól. Utóbbira persze nyilván most nincs lehetőséged, de amint 18 leszel, elkezdheted keresni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!