Hogyan védekezzek apám lelki rombolása ellen?
A tegnapi eset elég jól jellemzi őt (bár voltak már enyhébb, és jóval durvább incidensek is).
50. születésnapja volt. A nagy ünnepnek illően úgy intéztem, hogy minden róla szóljon, reggel hatalmas feldíszített asztal várta csokival, lufival, virággal stb. Napközben anyával voltak a városban, mire estefele hazaértek sütöttem tortát, pezsgő; poharak ki az asztalra..koccintottunk, felköszöntöttem őket..(hozzá kell tenni, hogy nem volt kivel együtt meglepnem őket, egy elég nagy véletlen folytán anyával egynapon születtek, bátyám pedig már évek óta kolis, egyetemista..
Majd a nagy családi köszöntés hétvégén lesz, akkor adom oda bátyámmal közösen a nagy ajándékunk. De amúgy ez már a második nagy buli lesz, és az első megszervezésében is nagyon sokat segédkeztem)
Lényeg a lényeg, a nap koronázásaként megnéztek egy PPT-t (amit még az első nagy bulira lett készítve), én addig elrendeztem a dolgokat.
Már nagyon késő volt, úgyhogy bementem utoljára felköszönteni őket, aztán lefeküdni, mert ma volt egy számomra elég fontos előadásom, át szerettem volna még nézni,
Na, és itt jön a lényeg. Megmertem kérdezni anyától, hogy nem látta-e a blézerem mostanság, mert ugye kellett mára. Apa meghallotta miről beszélünk, és kijelentette, hogy fogjam be, vagy menjek ki. Kicsit hátrahőkölten megkérdeztem mi baja, erre meg azt a feleletet kaptam, hogy mindjárt kupán csap. Ezek után (szavak teljes hiánya végett) csendben kisétáltam, de nyilván nem úszhattam meg ennyivel. Az "Akkor dugd fel magadnak!!!" kiáltás szerintem meg a szomszédoknál is, és nem csak a fülemben viszhangzott.
Konkrétan hányingerem lett ezután. A naivitásom és a szánalmas viselkedésem miatt. Már hosszú-hosszú óráimat beleöltem a tökéletes ünneplés sorozatuk megvalósításába, amit soha nem sajnálnék tőlük, ha nem ezt kapnám.. De tudhattam volna előre, mindig is ezt kaptam, semmi mást, porig rombol(nak) lelkileg, és én mit csinàlok újra meg újra? Próbálok rendre a kedvükben járni.
Próbáltam azzal győzködni magam, hogy anyám miatt tettem, de rá szinte ugyanúgy neheztelek, amiért soha egyszer az életben nem védett meg. Ahogy tegnap sem.
A szobámban hallgattam halkan sírva és küzdve a hányingerrel, hogyan nevetnek hatalmasakat.
Ma le lettem szidva amiért nem játszottam meg a fejem, mint ahogy az tőlem megszokott ha jót akarok magamnak (értsd: legyél apuci édes pici jó kislánya, aki Istenként néz fel glóriás atyjára). Valahogy elszállt egy pillanatra a józan ítélőképessègem, és kijelentettem nyugodtan, hogy szerintem tegnap kicsit a kelletténél durvàbban beszélt velem.
Erre megkaptam, hogy elrontottam az egész 50. születésnapját (ami márpedig a legfontosabb), most rögtön szégyelljem el a sárga földig magam, a világon nem ismer még egy ilyen önző embert, mint én, és hadd ne soroljam. Merthogy az én önző pitiáner tróger dolgom merészeltem az ő PPT-jük alatt felhozni.
És amikor anya is levette, hogy ma nem vagyok képes a jópofizásra, fúriáak nevezett.
Ez lenne a családom. 18 év alatt, érzékeny típúsként már nagyon sok szempontból összetörtek lelkileg, pl. az önbizalmamat már keresve se találnám. Pedig már megtanultam, racionálisan tudom, hogy annyit érnek a szavaik, mint az ürülékében fetrengő részegnek, de a mai napig nem tudom őket lerázni magamról.
És ez az incidens most egy töréspont volt, feljött bennem minden elfojtott sérelem, játszódnak le a fejemben sorra a rosszabnàl-rosszabb esetek, kerek egy napja hányingerem van és fáj a fejem, a sírás kerülget, (((pénteken emelt nyelvvizsgáznom kéne)) aztán a hétvégén még teljes 2 napig ünnepelnem kell a szüleim újfent. Én ezt már nem bírom lelkileg.
A kérdésem nem az lenne, hogy hogyan változtassak rajtuk, azt úgysem lehet.
Hogyan lehet menteni a menthetőt; nem hagyni hogy a szavaik/tetteik hatással legyenek rám? És hogyan engedjem el a múltat?
válasza:én azt nem értem az ilyen arrogáns, agresszív, barbár emberek mi a fenének csinálnak gyereket.
Amugy, ahogy tudsz, a leg első lehetőségnél költözz el otthonról, és vissza se nézz. Ez az egyetlen megoldás az ilyen helyzetekre, higgy nekem.
A családod azok akik szeretnek és értékelnek. A magyar kultúra és társadalom irreálisan komolyan veszi a vér kapcsolatokat (szerintem).
Nekem is van pár "rokonom", akiket teljesen és totálisan kivágtam az életemből, rögtön a 18. szülinapom után, és még a temetésükön se fognak viszont látni.
válasza:Először is, nagyon sajnálom, hogy így kell élned.
Arra gondolj, hogy a szüleid viselkedése nem hozzád tartozik, ez róluk szól. Őket minősíti. Tudom milyen ez, az én faterom is egy ünneprontó és konfliktuskedvelő típus, akinek csak igaza lehet és soha be nem ismerné a tévedéseit. Az ilyen emberekben van egy rakás nárcisztikus aspektus. Hogy miért mondom ezt? Mert a nárcizmus jele az érvénytelenítés és a jogosultságérzés.
Tehát ha valamire azt mondod, hogy rosszul esett,makkor te leszel a túlérzékeny, te látod rosszul, te tévedsz. (Brrr a hátam is borsódzik ahogy írom, annyira tipikus)
És a másik meg, hogy tudja, hogy bánt,,tisztában van vele, hogy igazságtalanul fájdalmat okoz, de úgy érzi, hogy neki erre joga van, megteheti.
Susan Forward: Mérgező szülők című könyve tele van ilyen esetek tömkelegével.
A világ energiából áll, az emberi léleknek is energia kell. A fejlett személyiség ezt felveszi az univerzumból, a gyenge meg a másik embertől szedi el. Nem véletlen az energiavámpír szó. Az ilyen ember gyenge és nincs energiája, azért drámázik.
A Mennyei prófécia című kónyvben/filmben is ez jól ki van tárgyalva. Minden az energiáról szól. Amikor valaki így ledominálja, leigázza a másikat, azzal elszedi az energiáit. Ha rákeresel a 4 hatalmi drámára, ott is le van írva, hogy ki hogy szerez energiát. Megfélemlítő, vallató, zárkózott és szegény én. Ez a 4 alaptípus.
Az ilyen embert nem lehet sajnos megváltoztatni. Magadat viszont meg tudod, hogy hogy állsz hozzá.
Először is hagyd figyelmen kívül a traumakötődési hajlamot. Azaz ha bunkó valaki veled, bátran határolódj el. Azért mert "dob pár cukorkát" a szemétkedése után, neked nem kell behódolni.
Hisztidráma nélkül, de tárgyilagosan nyugodtan szembesítsd azzal, hogy sokat készültél a szülinapjára, és nem érzed indokoltnak a viselkedését.
És én a helyedben elutaznék a hétvégére. Leszarnám a fejüket.
Határolódj el a viselkedésüktől.
Te megtettél mindent korrektül, nem hibáztál. A viselkedésük őket minősíti, róluk szól.
Én amióta Zen-t hallgatok, Chong An Sunim apát dharmabeszédeit, ezek világosítottak meg, nekünk érdemes a dolgokat nem dualistán szemlélni.
Azaz nem jóban és rosszban gondolkodni, nem hideg és meleg, sötét és világos, hanem letisztított tudattal, a dolgokat a maguk valójában.
Kérdezd meg magadtól, ki vagyok én? Mi a dolgom? Ki/mi ez, aki ami érez az érzékelésemmel,lát a szememmel hall a fülemmel? Az énséget hátrahagyva érdemes szemlélni a világot. Ha ezt gyakorlod, akkor el tudod engedni az érzelmi függést a szülőktől. Nem lesznek elvárásaid velük szemben, igaz, ez érzelmi eltávolodást is maga után fog vonni, de ez a másik nagy zen okosság, hogy a dolgokat szemléljük és sem túl pozitívan sem túl negatívan nem adjuk át magunkat az érzelmeknek. Teszzük a dolgunkat, meditációval letisztítjuk a tudatot, ürességbe helyezve, hogy a tisztánlátást ne befolyásolja semmi átvett, tanul,,felvett minta, szennyeződés. Csak az eltávolodás és elhatárolódás fogja a lelki harmóniát visszaadnl.
válasza: válasza:Nem értem miért kellett 5-öst nullára pontozni!
Mindenki a számára legjobb módon dolgozza fel az ilyesmit.
Illetve az a jó, hogy nekiáll és a helyére teszi.
Anyu nárcisztikus mártír, zugivó, apu infantilis alkoholista.
Hárman, háromféleképpen dolgoztuk fel.
A legrosszabbul a bátyám, ő egy az egyben átvette, legitimizta a mérgező mintákat.
Nővérem mélyen vallásos lett, szüksége van arra a hitre, hogy egy felsőbb lény őt feltétel nélkül szereti, elfogadja, megbocsát.
Én zárkózottabb lettem, ritkán beszélek a szülőkkel, elrontott életű, beteg lelkű szerencsétleneknek látom őket. Ők is hozott minta alapján dolgoznak, de eszük ágában sincs letenni ezeket, és élhető életet élni.
válasza:Mi az az emelt nyelvvizsga?
De komolyan kérdezem :D
válasza: válasza:Én nem értem ha a bátyád ki tudja húzni magát a szülő ajnározás alól, akkor Te miért nem??
Nagyon nem tartom normálisnak, 50. szülinap ide vagy oda, hogy reggeltől estig egy hétig ünnepeltessem magam, főleg férfiként. Meg könyörgöm ppt????Eszem megáll.
Amúgy meg nem tudom hány órás volt a ppt, de vagy előtte vagy utána is kérdezhetted volna vagy reggel hogy hol a blézered (én is rühellem ha valamit nézek és közben valaki nem sürgős kérdéseket tesz fel), de ettől még bunkón bántak veled. Bár azért kicsit nekem sántít a sztori mert nem tudom milyen mondatodra mondhatta apud, hogy akkor dugd fel...
De ha megbántva érzed magad, ne jópofizz. És ne sírdogálj, hanem állj ki magadért, bár szerintem apud mondatai alapján ezt megteszed, csak utána túlreagálod a dolgot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!