Szerintetek szívtelenség visszatartani a szülőt külföldtől ebben az esetben?

Külföldön élek a párommal, 30 évesek vagyunk, viszonylag jól fizető állásom van, de keményen meg is dolgozom érte, viszont még így sem engedhetjük el nagyon magunkat anyagilag. A szüleim nemrég voltak kint látogatóban és anyám teljesen el volt alélva, hogy mennyire jó itt kint és milyen boldog mindenki és a többi. A fejébe vette, hogy ők is kiköltöznek a húgommal(9), úgy gondolja, hogy itt majd elég apának dolgoznia, mert milyen jó a családtámogatási rendszer, így neki nem kéne állást keresnie. Nem hiszem, hogy velünk akarnak élni, valószínűleg külön, még annyira nem mélyedtünk bele a dolgokba ezzel kapcsolatosan.

A probléma: otthon van egy szép nagy házuk, igaz van rajta hitel, de tudják fizetni, mégis csak úgy gondolkodás nélkül megszabadulnának tőle. Itteni nyelven nem beszélnek és anyám nem tervezi, hogy dolgozzon.

Őszinte leszek, nem tartom jó ötletnek, hogy kiköltözzenek mindent maguk mögött hagyva. Nincs olyan nyomós érv, ami indokolná a kiköltözést. Előre látom, hogy ha kijönnének minden nap a szüleim ügyes-bajos dolgait kéne intéznem a nyelv hiánya miatt hosszú hónapokig. A munkámban nem akarok kiesést, mert sokat küzdöttem, hogy eljussak oda, ahol most vagyok, nem kockáztatnék. Nem hiszem, hogy annyi támogatást kapnának az államtól, hogy apa keresete elég legyen (egyáltalán milyen munkát találnánk neki nyelvtudás nélkül és nem is egy mai darab szegény). Szeretem a szüleim, mindig segítettem nekik, ahol tudtam, de most úgy érzem, anyám hirtelen támadt, nem átgondolt ötlete miatt nem szeretnék még én is szívni a jövőben. Nem élnek otthon nyomorban, ki tudják fizetni a hitelt, a számlákat, tele a hűtő, a házat nem felügyeli egy tulaj vagy ingatlanos, mégis miért gondolják, hogy mindezt megéri otthagyni?