Ti mit csinálnátok a helyemben? Nagyon aggódom a barátnőmért, szeretnék neki segíteni de nem tudom hogyan lehetne!

Kezdeném az elejéről, elég összetett a történet. Szóval, van egy legjobb barátnőm, már 3. osztály óta barátnők vagyunk, egy iskolába jártunk (most 9.esek vagyunk, 15 évesek, de sajnos másik iskolába tanultunk tovább). Általános iskolában tipikusan "jókislány" volt, sose csinált semmi rosszat, jó tanuló volt, nem voltak intői. Most elkerült egy másik társaságba, lett pár barátnője (mint nekem is), akik kicsit "depisek" (rockerek), családi problémákkal stb.. de kedvesek, aranyosak (ismerem őket valamennyire). Az a probléma, hogy ennek a barátnőmnek az anyja kezd begolyózni vagy nem tudom... régebben nagyon jóba voltak, és mivel egyke, sokat volt vele foglalkozva. Most elkerült szakgimibe, és nagyon sokat kell tanulnia, magas az elvárás. Az anyja, aki megszokta hogy sok időt töltöttek együtt, látta hogy kicsit "bezárkózott", nem annyira mesélt neki. Már akkor keltette a feszültséget, hogy meséljen neki többet stb... akkor ezt elfogadta, kicsit több volt a veszekedés, de elvoltak.

Mostanra viszont nagyon eldurvult a helyzet. Úgy kezdődött, hogy megmondta neki az anyja, hogy kicsit "vegye lazábbra" a kapcsolatot az egyik barátnőjével, mert hogy a lány a családi okai miatt depressziós. És ez volt a kezdet. Pár hete kiderült hogy az anyja pszichológushoz jár (véletlenül megtalálta a barátnőm a papírokat), amit nem mondott el neki. Utána meg az is kiderült, hogy tökre olvassa az üzeneteit, hogy kivel mit beszél, mit like-ol, mikor aktív, stb...

És most jött a feketeleves. Tegnap beszéltünk, elmesélte, hogy az anyja konkrétan megvádolta azzal hogy drogozik (mert kitett egy képet instagramra, aminek köze NEM volt a droghoz, tényleg, csak egy kicsit elmosta a hátteret), és közölték vele hogy szedje le, mert drogos. Olyanokat mondott neki, hogy vegyen vissza, mert elviszi a drogrehabra stb... És még csak semmi bizonyítéka nincs, elhiszi a saját képzelgéseit.

Ma pedig konkrétan berontott szó nélkül a szobájába, és átkutatta az EGÉSZET... még a ballagási batyunkból a sót el is vitte... és olyat mondott, hogy "nem hiszem el hogy egy ilyen kis patkány miatt megy tönkre az életünk", meg hogy miatta lesznek rendőrségi ügyeik. Én próbálok neki segíteni, biztatom, öntöm belé a lelket, de én is érzem hogy ez így nem mehet tovább, nem normális dolog. Felnőtt nem tud róla, csak én és a barátnőm barátja (fiúja). Ismerem az anyját, eddig bírtam is, de ezzel annyira hátba döfött. Nem tudom mit csinálhatnánk, tönkre teszi a barátnőmet, a kapcsolatukat... És magát állítja be áldozatnak. Szerintetek mi lehet a baj? Tényleg pszichiáter kéne? Nagyon aggódom miatta, már kedve sincs hazamenni, minden másnap sír mert valamit mindig kitalál az anyja... segítsetek! :(.