Mit reagálnátok, ha megtudnátok a 15 éves kollégista lányotokról, hogy rendszeresen keresi fel az iskolapszihológust és a kollégiumi pszihológust is?

"Örülök, hogy jobb vagyok a bejárós társaimnál, akiknek az anyja csinálja a reggelit középiskolában, 8-ig lehetnek kinnt, és fel kell mondaniuk a tanulnivalót, hogy ne bukjanak meg. Aztán elmegy a gyerek fősulira, és azt nem fogja tudni hogy kenyjen meg egy kenyeret."

Kicsit kötözködök én is, de jobb te sem vagy mert lenézed azt aki nem olyan mint te.

Az otthon lakás sem azt jelenti hogy valakit az anyja fürdet, takargat be esténként és fel kell mondani a leckét vagy állhat a sarokban.

Én például otthon laktam középiskola alatt, majd Pestre kerültem 250 km-re otthontól. Én is megkaptam hogy mi lesz majd velem, mindent nekem kell fizetni, nem lesz "anyu" aki enni ad, ügyeket intéz. Aztán mégis feltaláltam magam első perctől mint több ezer más társam. Azóta 10 év eltelt, egyedül élek és dolgozom olyan munkakörben ahol a döntések és önállóság számít.

Először is pozitívan csalódnék a lányomban,hogy ennyi idősen ilyen érett,okos , talpraesett és nem azzal foglalkozik,hogy "Úristen,hülyének néznek,mert pszichológushoz megyek!".

Másodszor megijednék,hogy mi az,amit el kellett titkolnia előlem,netán nem úgy reagálok rá,ahogy kellene.Vagy mi az,amit nem mert elmondani.