Hogyha terrorizál az apád rendszeresen, ok nélkül, megver, megaláz. Akkor miért tűröd el? Anyád miért hagyja "szó nélkül"?

Ezt csak azért mondod, mert nem vagy ilyen helyzetben.

Sajnos ez az egész azzal kezdődik, hogy a gyerek akaratát még azelőtt megtörik, hogy egyáltalán kialakulna (2-3 éves kor), így később is azt hiszi, hogy ami vele történik, az normális. Azt, hogy megérdemli, esetleg azt, hogy ez zajlik más családokban is.

Az egyetlen, amit az ember tehet (ha más rokon, felnőtt nem áll ki mellette), hogy megvárja, ameddig nagykorú lesz, utána összepakol, és lelép.

Mégis mi más választásod van?

Gyerekként konkrétan semmi jogod nincs. A rendőrség nem jön ki, csak ha "vér folyik". A rokonság, szomszédok, ismerősök szépen félrenéznek, és "nem az én családom" hozzáállással nem szólnak bele. Mellette bármit csinálsz az csak olaj a tűzre.

Ez meg jól hangzik, hogy "megvernénk". Aztán másnap te meg a 3-4 barátod ott ülnétek a rendőrségen testi sértésért. Sajnos ez is ördögi kör, mert 50 kilós kisgyerekként hogy versz meg, egy felnőtt, 90 kilós férfit? Sehogy. Ha meg felnőttként teszed, akkor szintén téged visz el a rendőr.

Sajnos az ilyen terrorizáló szülők mindig "érzik" hol van az a határ, amit még nem lépnek át. Engem konkrétan sosem vertek meg, csak lelki terrorban életem 18 évig. Az meg olyan, mintha "nem létezne".

Sőt, mi több, a társadalom is beléd fojtja a szót, mert "mégis csak a szüleid" "tiszteld a szüleid" "ők neveltek fel" vagy ha fiú vagy, akkor megkapod hogy "legyél férfi és tűrd el".

Az is ott van, hogy az ilyen áldozat helyzet nem egyik pillanatról a másikra jön. Nem az van, hogy egyszer csak meg akar ütni és rád ront. Ez egy egész életen át tartó manipulatív folyamat. Olyan mint egy diktatúra, ahol első perctől beléd nevelnek dolgokat. Gyerekként apám úgy állította be a dolgokat, hogy ő a "családfő" neki előjogai vannak. Ő mondja meg ki mit csinál, neki adjunk hálát, hogy nem vagyunk az utcán és ő bármikor kidobhat minket. Ami valójában nem igaz, de gyerekként elhiszed. Elhiszed, mert nincsenek jogi, társadalmi ismereteid, és senki nem segít. 18 éves korodtól meg legálisan is azt mondhatja, hogy fiam, takarodj innen.

Apám nem vert annyira, csak lelkileg terrorizált, lehetőleg olyankor, amikor anya nem volt otthon. Anyám sokszor a védelmünkre kelt, de nem ért semmit, mert apánk olyankor átment mártírba, fú ügyesen csinálta. De anyánkat is alázgatta...Idegenek, rokonok előtt meg ő volt a jó fej, de kemény fater. Hideg is kiráz.

Ez váltakozott azzal, hogy néha normálisan viselkedett velünk, elvitt utazni minket, stb. Mondjuk ott is ő diktált.

Tudod, így könnyű dumálni, hogy nem volt ilyenben részed. Én ha tehetettem visszapofáztam neki, aztán léptem, amint lehetett. De sima lelki terrorért nem lehet rendőrt hívni, hiszen sok esetben még a fizikai erőszakot is leszarják a rendőrök.

"De a bíróságon kimagyaráznám úgy, hogy Én lennék az áldozat! :)

" aham, nézd meg a lúgos támadásos ügyet...vagy bármilyen hasonlót, rögötn az áldozatot hibáztatják. De az odavetett szmájliból ítélve te csak szórakozol mások kínján.