Szülők! Hogyan reagálnátok ha megtudnátok egy ismerőstől, hogy a kamasz gyereketek hétvégente rendszeresen iszik és cigizik?

Gyerekként írom, hogy mindent ki kell tapasztalni. Én is voltam már ilyen társaság része, és nagyon zavart volna, ha valaki leskelődik utánam, vagy bele akar avatkozni az életembe. Később rájöttem, hogy nincs szükségem ilyen körökre, szép volt, jó volt, de ki lehet nőni belőle, amíg otthon nincs gond, és nem züllik el látványosan a gyerek, addig felesleges lenne eltiltani a társaságtól.

Viszont amit nem értek, nem szól, hogy hétvégente elmegy valahova, vagy csak maga az ivás/cigizés részt nem említi?

Rosszul fog hangzani, de alapjában véve elfogadnám. 14-15 évesen én is ilyen voltam, csak nekem a tanulmányaimmal is volt gond (de ez már jóval korábban kezdődött). Abban a társaságban is voltak hasonló alakok, de nem volt semmi gond, mivel én a balhékból kimaradtam. Aztán feloszlott a csapat.

Azt tudom javasolni, hogy beszélj vele erről. Mondd meg neki, hogy nem tiltod meg azt, hogy velük találkozzon. Az alkoholt sem érdemes tiltani, akárcsak a dohányzást, mivel ezt ellenőrizni lehetetlen úgy, hogy ne tudjon tagadni, ráadásul azzal csak magadtól löknéd el. Csak kérd meg, hogy ne lépje túl a határokat, és a zűrös ügyekből maradjon ki. A lényeg, hogy találjátok meg azt az egyensúlyt, amivel még nem korlátozod őt túlságosan, de nem is engeded, hogy baja essen. Ja, és abban ne segíts, hogy alkoholhoz, esetleg cigihez jusson. Ez az ő dolga, neki kell megoldania.

Én próbálnék rávilágítani, hogy mi a baj az ilyen társasággal, hogy őt is le fogják húzni.

Tiltani feleslegesnek tartanám, egyszerűen próbálnám megértetni vele, hogy próbáljon más barátokat keresni.

Azok akiket most menőnek tart, azok fognak pár év múlva a közmunka programban szemetet szedni. Vagy börtönben ülnek majd, vagy drogot árulnak.

Jobban örülnék ha olyanokkal barátkozna, akiket nem az utca nevelt, hanem normális szüleik vannak.

Mehetne felőlem bulizni meg ihatna -cigizhetne ilyenkor mértékkel, csak a társaság legyen normális.

Én pl gimnazistaként orvosok, egyetemi professzorok, gyógyszerészek stb gyerekeivel barátkoztam. Sokkal másabb egy ilyen társasággal együtt lenni, mint a fent leírttal.. Nem mindegy.

Leulnek a gyerekkel beszelgetni. Nem kernem szamon, nem mondanam, hogy mastol mit hallottam ... egyszeruen csak elmondanam neki, hogy aggodom a jovoje miatt es megkernem, hogy keressen inkabb mas ertelmes elfoglaltsagot, csajozzon, vagy meg egyszerubben, a hetvegeken csinalnek olyan csaladi programokat, ahol a gyerek alapbol is jol erzi magat ... megtennek mindent, hogy jobb opciokat kinaljak mint a parkban bandazas.

Kamasz gyereknel nem feltetlenul jo a hatarozott iranyitas vagy tiltas ... kamasz fejevel nem lehet beszelni. Viszont a kamasz eppen ezert befolyasolhato ugy, hogy ravezetik a helyes utra. Ha azt mondod egy kamasznak, hogy csinald meg ... biztos ellenkezest valt ki, de ha csak megkered, hogy legyszives segits valamiben, akkor duzzogva de belemegy ... es ha ilyen esetben meg jol is erzi magat, akkor majd elgondolkodik.

Szaz szonak is egy a vege: probalj meg tobbet es tartalmasabban foglalkozni a gyerekkel, hogy unalmaban nem forduljon a bandazashoz.

Ha rossz tarsasagba keveredik, csak ido kerdese es elkanaszodik a gyerek. Ez biztos ... ha nem igy lenne, alapbol nem is erezne jol magat egy ilyen tarsasagban.

Ha tényleg semmi gond nincs vele, suliban, otthon, sehol, akkor én nem aggódnék.

Simán lehet az, hogy az adott ismerős túlspilázta a dolgot, mert a rossz társaságot látta. Nem törvényszerű, hogy ő is hullára igya/drogozza magát, hiszen vegyes a társaság, vannak normálisabbak.

Én ettől függetlenül beszélgetnék vele, sokat, de amíg nincs kihatással rá, addig nagy baj nincs. Tiltással csak rosszabb lenne, de nekem úgy tűnik, magától is van elég esze.

Őszintén? Annyira nem mennék falnak. Én is voltam kamasz, ugyanezt csináltam, és diplomás, jó állással rendelkező, felelősségteljes, normális anyuka lett belőlem. Nem azért, hogy magamat fényezzem, csak arra próbálok rávilágítani, hogy a kamaszkori lázadozásnak, piálgatásnak, határok feszegetésének (ezzel együtt a deviáns viselkedésbe való belekóstolásnak) egyáltalán nem biztos, hogy lesz bármilyen hatása a későbbi életre. Ez egy ilyen korszak, kipróbálnak dolgokat, menőznek kicsit, aztán lecseng.

Nekem lányom van, még kicsi, nem tartunk itt, de a saját példámból kiindulva beszélgetnék vele a határokról, mit miért csinál stb. De nem kapnék idegbajt ettől az infótól azért annyira, csak szülőként kötelességem nyilván fellépni valamennyire.