Mit lehet tenni? Anyám úgy kezel mintha nem is léteznénk.

És ezt most nem úgy értem hogy kitagadott valami konfliktus miatt, hanem a mindennapi kommunikációra. Mikor hazajön munkából és már hazajöttem suliból maximum odaköszön ajtón keresztül de sokszor még annyit se, csak onnan érzékelem hogy hallom a kávéfőzőt. Aztán bemegy a szobájába vagy a tvt bámulja. Ha kijövök sosem kérdezi meg mi újság, hogy vagyok vagy valami. Sokáig én kérdezgettem minden nap de csak annyit mond mindig hogy fáradt és ezzel ki is fulladt a beszélgetésünk. Ha én kezdek el beszélni valamiről rám se néz és általában 1 szavas válaszokkal le is ráz. Látszik hogy nem érdekli így nem is erőltetem mert nem válaszol érdemben semmire. Engem nagyon zavar és rosszul érint, hiszen nem történt semmi vita vagy konfliktus közöttünk, így nem értem miért ilyen közömbös velem. Apukámmal is így viselkedik. Őt már konkrétan sajnálom, volt hogy elsírtam magam mert hiába próbál beszélgetni vele, csak egyszavas közömbös válaszokat nyög ki unott fejjel. Rá se néz senkire mikor beszélünk hozzá. Neki is biztos tök szarul esik. Sokszor azt kívánom hogy elköltözne innen mert már nem bírom nézni az életunt fejét meg hogy úgy viselkedik mint egy szellem. Este a konyhában is míg mi ketten beszélgetünk ő csak kerülget minket szótlanul. Mi ezerszer kérdeztük mi a baja, hogy velünk van-e a baja vagy valami a munkahelyén. De soha semmit nem mond csak azt hogy fáradt és hagyjuk békén. Amikor a barátnőivel telefonál, vagy a mamám vagy a keresztanyám hívja akkor 1 órát is eldumál velünk.

Sokszor onnan tudunk meg róla dolgokat hogy halljuk mit beszél telefonon. Mindent elhallgat előlünk, azt se tudtuk hogy nyáron felmondott a régi munkahelyén mert máshová felvették, 2 héttel utána nyögte ki véletlenül hogy ja már nem ott dolgozik. Ekkor apa nagyon kiakadt és számonkérte emiatt, volt egy nagy veszekedésük ebből hogy elválnak és különköltöznek. Egy hétig mondogatta hogy el fog költözni de azóta se költözött el. (apáé a ház.) Szerintem azért nem megy bele a válásba mert ő feleannyit se keres mint apa... Nem tudom mit csináljak, már hülyének érzem magam hogy én még próbálok vele beszélgetni minden nap de mintha a falnak beszélnék... Amúgy nem vagyok bunkó, jó tanuló vagyok, magamra főzök és takarítok tehát ezzel se lehet gondja.