Miért nem képesek elfogadni olyannak, amilyen vagyok? 19/f

Így a legelején szeretném megemlíteni, hogy nővérem anno sokkal vadabbul nézett ki, a haja is kb úgy nézett ki, mint valami papagájnak :D De sosem szóltak érte a szüleim. Viszont, amikor volt régebben az emós korszakom, nem csak ők, de a tanáraim is egyfolytában megszóltak, hogy csak egy szemmel nézek, csináljak már a hajammal valamit. Meg jó lenne, ha nem csak fekete vagy annak az árnyalataihoz hasonló ruhákat vennék fel. Hónapokig veszekedtem emiatt mindenkivel, pedig szerintem senkit nem zavartam a kinézetemmel, akit meg igen, az minek nézett rám? De főleg minek próbáltak megváltoztatni?

Nagyjából 2 éve pedig felvettem a rocker stílust, a baráti köröm is hasonló emberekből áll és most meg az a bajuk, hogy ilyen “fura arcokkal” vagyok. Ehhez képest nővéremnek anno tele volt piercinggel az arca, meg kb 2 havonta váltogatta a barátait, de persze azért nem szóltak neki. Világ életemben én voltam a csendesebbik kettőnk közül, én nem szerettem kitűnni az emberek közül a nagyon extra dolgokkal (mint nővérem). Én ezt azért csinálom, mert így érzem jól magam és nem azért, mert feltűnési viszketegségemben nincs jobb dolgom. Én most a rockerségben találtam meg önmagam, anno pedig az emo stílusban, szüleim pedig “nem normálisnak” ítéltek.

Valamiért nővéremmel jobban kivételezők voltak. Ha jól tudom engem nem is fiúnak akartak.. illetve van, hogy hangoztatják, hogy nem beszélek sokat. Én pedig inkább vagyok ilyen, minthogy mindenki mondandójába belepofátlankodjak, meg ne hagyjam szóhoz jutni a másikat.