Szülők, ti mit szólnátok ha a 21 éves lányotok babát várna a 36 éves barátjától, akivel 2 éve van együtt?

Nem mindegy ki mit szól hozzá, az ő dolguk.

Szülőként meg támogatnám,ez a dolgom.

#24 Ne röhögtess. Az utcán és persze itt is látni az összes "20 lány + 35 éves férfi" kapcsolatnál, hogy a lány szentül meg van róla győződve, ő 10 évvel hagyta le a korát és mennyire érett. Mint érintett (volt alig húszévesen idős pasim) állítom, utólag visszagondolva teljesen beteg volt az egész szituáció, egy tökéletesen aránytalan és egyenlőtlen felállással. Közel tíz évvel később mentem hozzá egy akkor majdnem pont ugyanolyan korú férfihoz, hát ég és föld van a kapcsolatok között, így van összehasonlítási alapom.

Mivel jobban ismerem ezt a korosztályt, segítek: 35+-os férfi, aki 20-22 alatt ismerkedik, ott két eshetőség van. Vagy képtelen az elköteleződésre, a fiatal suncikat hajtja, így a kérdezőre is ráun pár év alatt. A másik lehetőség, hogy valami gixer van, és ezért nem mer komoly, érett nővel kezdeni. Persze van a ritka kivétel is, ahol tényleg érett a 20 éves és társa a 36 évesnek, de sajnos azt látom hogy ez a legritkább eshetőség.

Ennek fényében a lányom személyisége alapján döntenék, de a saját példám alapján továbbra is fenntartom, hogy valószínűleg sok teteje nem lesz.

#35 Igen, jobban ismerem a 30-35 éves szingli férfiakat, mert van pár a környezetemben. A te férjed, ha jól számolom, valahol 54 körül van, te is inkább 40 felé jársz, akkor miről beszélünk?

Ne a ritka kivételeteket próbáld meg eladni általános igazságként, ugyanis az ilyen kapcsolatok többsége akkor is rövid távú és egyenlőtlen, ha a fejed tetejére is állsz :) Bár már hozzáteszem, hogy a víz levert volna, ha a 17 évesemet egy 33 éves fűzi, mert beteg dolog.

És harmadszorra is leírom, hogy nem örülnék, ha a 21 éves lányom egy ilyen egyenlőtlen kapcsolatba, főleg pucér fenékkel gyereket vállalna. Ha öt-hat évvel később, önálló egzisztenciával összejön egy 40 évessel, természetesen legyenek boldogok, de akkor már a lányom is elér egy megfelelő szintet érettségben.

#38, ha szerinted 21 év tapasztalat egy stabil kapcsolatban semmi, akkor azt próbáld elhinni, hogy férfiként tényleg jobban ismerem a férfiakat:)

Tudod, általában nem vagyunk hülyék, hogy a "két önálló egzisztencia babaprojekt-alapú kapcsolatát" válasszuk, amíg van lehetőségünk normális szerelmi kapcsolatra is, ahol a másik fél a férfit látja bennünk, nem a relatív ideális tenyészalanyt a babaprojektjéhez és a ketyegő biológiai órájához. Ez az egyik. A másik, hogy a "modern femi" irányzatokkal szemben a KÖLCSÖNÖS és ÖNKÉNT VÁLLALT függés az, ami egy kapcsolatban a kötőanyag, így lesz számunkra a párunk az első, nem önmagunk. Igen, én függök a páromtól, ő is tőlem, és ez így pont jó.

De azt hittem estig, hogy a pont a mi válaszaink alatt lévő #25 (és azóta #36) megadja számodra a választ, hogy normális férfi miért nem az ilyent keresi. Mert biztos jó dolog az alfahím és az alfanő kapcsolata, de az emberek 95+%-a nem alfa... (meg lehetséges kimenetel lásd Csernus és a volt felesége - két tipikus alfa, ahogy azt #36 leírja...:))

Egyébként NEM vagyunk házasok... és mindkettőnket a "norma, normális" túl gyakori ismételgetésétől ver a víz első sorban:)

Visszatérve az eredeti kérdésre, az ott kérdezett kapcsolat vagy jól fog működni, vagy rosszul. Pont ugyanazok az esélyei, mint bármely más párkapcsolatnak. (az egyetlen plusz veszélyforrás pont a cseppet se tisztelt környezet fúrása lehet... akiknek fontosabbak a saját agyroggyant normáik, mint a pár boldogsága.)