Meddig menjek el anyámért?
Gyerekkorom óta küdzök a különböző fejemben élő démonokkal, röviden összefoglalva.
Anyám sosem akart igazán tudomást venni a fájdalmaimról, de anyagilag mindig támogatott, és igyekezett segíteni.
A mélypontra jutottam, majd elkezdtem összeszedni magam, és feltárni a problémák forrását.
Sok mindenre ráébredtem, és az anyámmal való viszonyom is új aspektusokkal bővült. Megírtam neki, hogy dolgozom az ügyemen és arra kértem, hogy meséljen magáról, a múltamról, olyasmikről, amikre nem emlékszem, de segítenének a következő lépéseim megtételében.
Szeretettel fordultam felé, de a terápiás munkámra nem reagált, nem tisztel és nem vesz komolyan.
Megközelíthetetlen és ítélkező. Meddig terjed az én felelősségem egy ilyen kapcsolatban?
Mit tehetnék azért, hogy valamit még megmentsek ebből viszonyból?
Az őszinteségre - úgy tűnik - nem tudom rávenni.
Érdemesebb lenne végleg letennem az elképzelésről, miszerint teljes, egészséges kapcsolatot építek ki vele, és így próbáljak továbblépni?
Teljesen egyedül vagyok már évek óta, senkivel sem tudtam beszélni semmi valódiről vagy igaziról. Talán vele sem fogok, - és ebbe belenyugodhatok?
válasza:
válasza:Te láthatóan nagyon beleástad magad a pszichológiába, és láthatóan élvezed is, hogy ilyen szofisztikált szakszerűséggel beszélsz róla. Ami persze tök jó.
Viszont azt érdemes tudatosítani, hogy nem mindenki van otthon ebben, és nem a pszichológiai szakterminológia síkján gondolkodik a lélek dolgairól. Csak egy példa, én értem, mire gondolsz, amikor a fejedben élő démonokról beszélsz, de egy idősebb generációbeli nem biztos, hogy ugyanezt érti ezalatt, és nem hiszem, hogy tudna vele mit kezdeni. Vagy esetleg az is ludas lehet a dologban, ha állandóan a te érzelmi világod és terápiás munkád a téma, ráadásul nem az ő nyelvén, szintjén - ez is elég megterhelő tud lenni. Ha én a nyolcvan éves nagyapámnak most azt mondanám, hogy papa, nyílj meg nekem, és beszéljünk az érzelmeinkről, valószínűleg csak legyintene egyet, és azt mondaná anyámnak, hogy "tedd helyre a jányt, mer' bolondokat beszél". És nem azért, mert rosszat akar nekem, vagy rossz a kapcsolatunk, hanem mert neki ez nem normális. És mivel én vagyok a fiatalabb, a tájékozottabb és az alkalmazkodóképesebb, nem tőle fogom elvárni, hogy idomuljon ahhoz a valósághoz, amiben én élek. És ettől még egyáltalán nem lesz rossz a kapcsolatunk.
A te felelősséged addig terjed, hogy próbálkozz egészségesen viszonyulni hozzá - de ne akard megváltoztatni, nem fogod. Nekem egy kicsit úgy tűnik, mintha valami protokoll szerint járnál el, és ha az nem az elvárt eredményt hozza, azt mondod, hogy a kapcsolatban van a hiba. Pedig lehet, hogy csak simán nem beszéltek egy nyelvet a generációs különbségekből adódóan. Viszonyulj hozzá természetesen, és próbálj az ő nyelvén kommunikálni, rá figyelni.
Értem, köszönöm. Nem beszéltünk semmiről sosem, és súlyosan bántalmazott, amit tagad, én pedig valóban poklot jártam. Azért lett szenvedélyem a spiritualitás illetve a pszichoterépia, mert nem maradt más opcióm, és ezzel kapcsolatban voltak igaz tapasztalataim.
Nincs szó protokollról, pusztán megkérdeztem, segítene e, hiszen korábban azt mondta, hogy mindenben segít. De mégis tagad, és nem oldoz fel, így magamat kell feloldoznom, ez tiszta sor.
A kapcsolatot nem szeretném vele szorosan tartani, mert nem szeretjük egymást igazán.
válasza: válasza:igen belenyugodhatsz
előbb nyugodnék ebbe bele, mint abba, hogy tönkretehet teljesen
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!