Neked hány évesen engedte meg apád, hogy barátod legyen?

Engem egészen kicsi koromtól arra neveltek, hogy az én életem, az én döntésem. Nyilván nem úgy kell elképzelni, hogy négy évesen, ha én azt mondtam, hogy én Debrecenbe akarok menni, amíg a család Pécsre ment, akkor mehettem, de mindig mindenben kikérték a véleményemet, ami engem is érintett. Így egyrészt nemigen voltak tabuk a családban, másrészt az ilyen dolgokba sem szóltak bele. Tizenhárom voltam, mikor először lett barátom (ez annyit takart, hogy néha megfogtuk egymás kezét, és vagy egy hónap után adtunk egymásnak egy puszit), ők mindvégig tudták, még lelkesedtek is. Bármikor lóghattunk nálunk vagy náluk, a szüleim mindig csak annyit kértek, hogy tudják mikor, kivel és hol vagyok, ami szerintem teljesen reális.

Apám szerint minden pasi aki körülöttem van az köcsög, nem normális, nem szeret engem, csak kihasznál stb. A mostani barátommal elég komoly a kapcsolat, össze is költözünk, a költözés előtt bírta elmondása szerint, most meg kezd vele minden baja lenni.