Az természetes, ha egy "anya" ilyen?

Hát úgy, hogy nem volt lehetőségem megerősíteni a csontjaimat és az izmaimat. Én is szerettem volna szaladgálni, mint a többi gyerek. De ülve nőttem fel. Ez a leghelyesebb megfogalmazás. Sehová sem engedett. Iskolából sem késhettem öt percet sem, mert szó szerint percre ki voltam számolva, mikor kell hazaérnem. Ha fél órát késtem volna, levert volna, ha pedig egy órát hívta volna rám a rendőrséget. Plussz kikaptam volna. De ne úgy képzeld el, hogy egy két pofon oszt annyi, hanem síkáló, gyúró deszka, stb. Egyszer úgy rámütött a seprővel hogy eltört a seprő nyele! De csoda folytán semmi bajom nem lett. Én magam is csodálkoztam ezen. De a kedvence az volt, hogy belemarkolt a hajamba, (még akkor hosszú volt) és körbe-körbe rángatott a hajamnál fogva. Ez egy olyan különös élmény, hogy nem mindenkinek van lehetősége átélni! 😅😂. Most már viccesre veszem, de akkor megközelítőleg sem volt az. Képzeld el hogy a súlyod ezzel a " módszerrel" a fejbőrödre meg a hajadra koncentrálódik. Nemcsak hogy fáj, de még is szédülsz mellé és persze egy gyereknek azért igencsak megrázó. De már akkor is felfotam, hogy ő ilyen. Amúgy gyerekként hamar rájöttem hogy anyám nem normális. De nem volt választásom, vele kellett élni. Mára ezek már csak emlékek. De leginkább a gerincemet sajnálom, mert tönkre van menve azóta is. És ugye az lenne a legfontosabb. Egyik legfontosabb egészség szempontjából. Nehezebb dolgom van pl melóba. Nem a munka, hanem ugye a gerincem miatt. Kevésbé bírja a terhelést.

Nincs is jobb a gondtalan gyermekkornál, meg az anyai törődésnél!