Természetes hogy így viszonyul hozzánk? Miert ilyen velem is?

Anyai àgon a nagymamám mindig is jobban szerette anyukám testvérét (ő fiú ès fiatalabb mint anyukàm). Mindig ő volt a tökèletes bàrmit csinàlt, mindenki látta ès látja a mai napig a kivételezést köztük.

Anyukàmnak ez mindig is rosszul esett. De mióta az öccsének van felesége és két gyerekük azóta èn is érzem mennyire meg vagyunk külömböztetve.

Engem mamàm kis koromban elhordott minden bolondnak mert nem tanultam olyan jól, unokatesómék akármit csinálhatnak ők tökéletesek.

Anyu tesójànak a feleségèvel mamàm mindig kibeszél engem meg anyukámat. Mindig megaláz minket, de a szemembe azt mondja engem szeret a legjobban mert első unokàja vagyok.

Nagyon rosszul esik ez nekem. Bizonyàra a dédunokàival is kivételezni fog arról a részről.

Beszélni nem igazàn tudok vele erről mert mindenen hamar megsértődik és mindent a fejemhez vàg.

Ugye anya tesójával meg a feleségèvel mamàm mindig nagyon kedves a szemükbe, lesi minden kivànságukat. De másnak őket is néha ki szokta beszèlni.

Ez amúgy termèszetes hogy pl mamàm mindenkit kibeszèl valakinek? Normàlis ez egy csalàdba?

16/l