Szülők! Mit szólnátok, ha a 27 éves lányotok bejelentené, hogy kiköltözik egy arab férfihoz a hazájába?

nézesd meg vele a lányom nélkül soha filmet. Igaz történet alapján készült. A lényege :

Adott egy csodálatos Orvos(!)arab férj és egy amerikai nő, van egy közös gyerek, a házaséletük csodás. Egyszercsak a férj átviszi a családot a hazájába, hogy megismerjék a teljes családot. A nő útlevelét elveszi , majd közli ha elmegy a gyerek nélkül mehet csak el. A kedves férj a családja hatására arrogáns lesz, veri/elnyomja a feleséget. A gyereket meg kezdik átnevelni. A feleség végül megunja és naaaaagy nehézségek árán feketén átviszi a gyereket pár határon(több év múlva) és megmenekül a gyerekkel,de ehhez sok évet kellett eltűrnie.

A #12 vagyok. A "Lányom nélkül soha" már kissé lerágott csont, meg azért már Iránban is jobb a helyzet, mint a 80-as években: https://www.youtube.com/watch?v=G7XmJUtcsak

Egyiptomról több mindent mondanak. Viszont aki tud németül, annak érdemes elolvasnia többet ezekből a történetekből: www.1001geschichte.de Köztük vannak egyiptomi tapasztalatok is.

Előbb méltóztassék bemutatkozni a pasi Nektek. Bár nem hinném, hogy eljön ide Magyarországra.

Egyébként egy barátnőmet is szédítette egy egyiptomi pasi. azt akarta, hogy a barátnőm repüljön ki hozzá. Állítólag még pénzt is küldött volna repjegyre...

"nézesd meg vele a lányom nélkül soha filmet. Igaz történet alapján készült. A lényege :

Adott egy csodálatos Orvos(!)arab férj és egy amerikai nő, van egy közös gyerek, a házaséletük csodás. Egyszercsak a férj átviszi a családot a hazájába, hogy megismerjék a teljes családot. A nő útlevelét elveszi , majd közli ha elmegy a gyerek nélkül mehet csak el. A kedves férj a családja hatására arrogáns lesz, veri/elnyomja a feleséget."

Én is olvastam egy Lányom nélkül soha c. könyvet, lehet, hogy nem ugyanarról beszélünk, mert nekem az rémlik, hogy az amerikai nő már az elején hisztizik, hogy jáááj, látogatóba megyünk a férjem országába, jáááj, át kell lépni az amerikai határt, pedig azon túl már csak sámánhívő bennszülöttek vannak, jáááj, hogy fogom kibírni. Megérkezik egy családba, akik alapvetően kedvesen fogadják, de hamar kiderül, hogy az amerikai nő tíz év házasság után se tud semmit a férje családjáról, országáról, kultúrájáról, vallásáról, meg úgy semmiről, mert ilyen lenézendő külföldi népekkel ő nem foglalkozik, ő csak hozzáment a fazonhoz, mert jó az orvosi fizetése. Ötszáz oldal "jáááj, hogy fogom kibírni" után (aminek fénypontja, amikor a bombázott Teheránban a férje szemére veti, hogy "idehoztál minket meghalni", miközben a nő országa bombázza a várost...) meglép a gyerekével és ír egy erősen szenzációhajhász könyvet (ami nyilván csupa igazság, hiszen Amerika mindig igazat mond azokról az országokról, amelyekkel háborúban áll). Nekem ez rémlik belőle, de lehet, hogy egy másik Lányom nélkül soha c. könyvről beszélünk.

Plusz pont, hogy a regény ugyan nem arab országban játszódik és nem arab a férj, de azóta is felhozzák a félműveltek minden olyan kultúra ellen, ami kicsit is eltér a miénktől, hiszen "azok, ott" mind egyformák, Marokkótól Indiáig...