Szülők véleménye érdekel miért kell ezt csinálni a gyerekkel?

Sajnos a kérdésből is látszik, amit már sokszor megállapítottam. A szülők jelentős része nem alkalmas szülőnek.

Pont ezzel a viselkedéssel távolítják el maguktól a saját gyereküket. Pont a szülőnek kellene a legjobban megtartani a szavukat és tiszta, érthető "szabályokat" felállítani.

Ha már a saját szabályrendszerét nem képes egy szülő megindokolni, csak azzal hogy "mert azt mondom" akkor alapból azt éri el, hogy a saját gyereke sem fog bízni benne és ott fog hazudni ahol tud, felnőtt korában meg lelép és vissza se néz. Tök érthetően.

Kérdező, ezt ne olvasd:

Nálunk is kötelezően együtt kellett ülnie a családnak. Egész héten mászkálhattam a haverokkal, persze, mikor mindenkinek edzése volt délután, meg iskolai szakkör, meg másnap dolgozat - mire ráértünk volna, már haza kellett menni. A szombat elment azzal, hogy kötelező jelleggel házimunkára tanítottak, mert lány vagyok, vasárnap meg együtt kell lenni, mert szép nagy boldog család vagyunk. Közben meg ment az érzelmi zsarolás, lelki terror ezerrel, amit nem ismertek be a mai napig, szerintem tényleg nem értik, mit csináltak rosszul, pedig értelmesen elmagyaráztam, miért is nem tudhatják még a lakcímem se, holott "csak" 70 km-re lakok. A folyamatos meghunyászkodástól már kisgyerekként is felfordult a gyomrom, nem voltam képes elfogadni az "azért mert azt mondtam"-ot se az óvónénitől, se a tanártól, se anyámtól, a főnökömtől se vagyok hajlandó indoklás nélküli szívatást elviselni, de ő az első olyan ember az életemben, akinek hatalma van felettem és nem kezel úgy mint egy darab szart. Meghunyászkodás alatt azt értem, hogy nekem nem volt elég annyit mondanom, hogy "Elmehetek fagyizni Zsófival?", hanem kvázi pitiznem kellett, "légyszilégyszi engedj el", de ha én láttam hogy anyám megy valahová, és tényleg őszinte kíváncsiságból megkérdeztem, hogy hova megy, akkor azt kaptam, hogy "semmi közöd hozzá". Mindig azt éreztették velem, hogy senki vagyok, nincs szavam, kis mócsing vagyok, kuss a nevem, nekem meg ezt az önérzetem nem tűrte, és ilyen apróságokon csúszott el a kapcsolatunk. Talán ha nem úgy nevelnek, mint egy kutyát, hogy ők a falkavezérek, én meg kussoljak, csodáljam őket és ne kérdőjelezzek meg senkit, akkor most nem lennének totál egyedül.

ON