Szerintetek mikor a legjobb egy gyereknek megmondani, hogy örökbefogadott?

Pedagógusként én is azt javaslom,hogy a kezdetektol, nem kell ezt a témát tabuként kezelni. Persze az ő szintjén nem feltétlenül egyszerű ezt lekommunikálni,de hidd el, ha később tudja meg,amikor már felméri azt ésszel,hogy őt az igazi szülei valamiért elhagyták,stb., az hatalmas törés lesz neki. Viszont ha a kezdetektől ezt a helyzetet veszi természetesnek,akkor nincs,ami fájdalmat okozzon.

A két születésnap például egy nagyon jó megoldás lehet.

Most kellett volna elmondani. Tehát - amit már mások is írtak - sose kellett volna ennek tabunak lennie.

"Én vagyok az anyukád, de nem az én pocakomban nőttél, hanem egy másik néniében, akit nem is ismerünk. Mi úgy ismertünk meg, hogy bent voltál egy nagy szobában, sok kisgyerek között, és olyan szépen néztél ránk, hogy rögtön tudtuk, hogy minket választottál szüleidnek."

Azt nem részletezném, hogy a másik néninek nem kellett, ezért került intézetbe.

Kérdéseim volnának:

1. Azt, hogy hogyan, mikor mondjátok el, hogy kezelitek ezt, miért nem beszéltétek meg még az örökbefogadás procedúrája előtt? Számomra természetes lenne, hogy ezt megbeszéljük!

2. Mik a férjed érvei, miért ellenzi, hogy megmondjátok neki?

Csak szólok, hogy ha a férjed ostobasága (mert ez az!!!) miatt nem mondjátok meg, és gyereketek kamaszkorában rájön, akkor el lehettek készülve a legrosszabbra!