Titeket zavarna, ha a gyereketek nem hagyná ott diplomázás után azt a munkát, amit egyetem mellett csinált? Ha igen, mit csinálnátok, hogy vennétek rá a váltásra?

Nem kell rávenni a váltásra; az az ő dolga, az ő élete

Ha ott boldog, minek szakítanád ki onnan erőszakkal?

Akarata ellenére, "aljasul"? (Tudom, hogy jószándék vezérel, azért raktam idézőjelbe.)

Ha jót akarsz neki, hagyod azt csinálni amit szeret, akkor amikor és ahogy és amennyiért. Neki ez fontosabb, hogy olyan emberek vegyék körül, akik között jól érzi magát. Ne bántsd őt, ne bszgasd őt ezért.

Ez az ő élete, hadd élje úgy,ahogy neki tetszik. Nem neked éli, hanem saját magának. Ha úgy érzi, akkor vált ő majd magától, és mondani se kell neki. De most komolyan, hát na hát ne már hát na. Jól érzi ott magát, végre kiszabadult az iskolapadból, és most végre egy kicsit el kezdhet élni. Boldog, jól érzi magát, miért nem örülsz neki? Olyan jó, hogyha valakinek jó légkörű, jó közegű munkahelyet sikerül találnia; lehet, hogy máshol nem érezné ilyen jól magát. Hagyd őt békén. Ő nem a te tulajdonod, szeresd, tiszteld, és támogasd inkább a döntéseit. Örülj neki, hogy dolgozik szépen, és jól érzi magát. Ez már nem a te dolgod, ez már az ő gondja. Szerintem inkább büszke lehetnél rá.

Nem olvastam el a többi választ, inkább csak a saját élettapasztalatomat osztanám meg.

Első és egyetlen tanácsom, hogy ne szólj bele, ne rángasd ki onnan ahol jó érzi magát kivéve ha az egészsége múlik rajta!

Van egy ismerősöm, (volt Koleganőm lánya) aki elkezdte Szegeden az egyik neves egyetemet amire a szülei akarták, hogy menjen. Kitűnő tanuló volt, utolsó év utolsó félévébe besokalt és ellógta az egészet, ami persze otthon kiderült és kb egy évig nem is szóltak egymáshoz. A lány elkezdett dolgozni a Mekibe, kezdetben pénztáros majd már vezető pozícióba került. Nagyon szereti csinálni szereti a csapatot. Férjhez ment és lett két gyermekük. Akárhányszor futok vele össze az utcán, otthon náluk mindig mosolyog, pedig közben az édesanyja daganatos beteg lett és a műtét következtében örökre lebénult az egyik oldalára. Kisimúlt nem látszik rajta egy deka stressz sem. Boldog a munkahelyén boldog a férje mellett és így neki a hétköznapi akadályok leküzdése könnyebben megy.

Ezzel szemben én is elvégeztem egy olyan főiskolát, amit szívem szerint nem tettem volna de szülői nyomásra megtettem, meg azóta is nagyon sok kisszakmát elvégeztem. Most is tanulok egy kisszakmát de ez már olyan amit én akartam és akarok is ezzel foglalkozni. Családi cégnél dolgozom (persze váltani szeretnék) ami veszett stresszes. Van családom is van egy kislányom. Párom lenéz a diplomám miatt, amit csak akkor tör ki belőle ha összeveszünk. Tehát hidd el a párválasztás ha azon múlik mit dolgozik a másik akkor megette a fene az egészet sose fog működni a dolog emiatt ne stresszelj, azért szeressék Aki és ne egy mellékvágánya legyen valaki életének.