Titeket zavarna, ha a gyereketek nem hagyná ott diplomázás után azt a munkát, amit egyetem mellett csinált? Ha igen, mit csinálnátok, hogy vennétek rá a váltásra?

Szerintem alapból nem kellett volna olyan szakra erőltetni, amit ő NEM akar csinálni és nem tervez abban dolgozni.

Ne csodálkozz, hogy nem vált, mikor glom a háta közepére nem kívánta a szakját.

Egyetem alatt rengeteg ilyet láttam. Sokan nyíltan mondták, hogy nem érdekli őket, pedig csúszás nélkül végig csinálták. Megmondták, hogy a szülő azt akarta hogy diplomások legyenek, megcsinálták aztán mentek tovább azt csinálni amit valójában akarnak. Volt így értelme?

Másik amikor még nem is megy és nem is motivált a gyerek. Én mondjuk a saját hülyeségemből erőltettem, 10 év alatt nem sikerült lediplomáznom annyira nem érdekelt. Mellette persze dolgoztam, vagy volt hogy szimplán kihagytam fél éveket. De nekem is ott volt a rokonság, meg a nyomás hogy "mikor diplomázol már le".

Nálam oda jutott a dolog, hogy ha tehettem elkerültem őket, aztán végül úgy-ahogy elfogadták. Bár nagyobb összejöveteleken így is feljön a téma, hogy "diplomázzak már le" én meg tudom, hogy ha beledöglök se menne, mert totál nem érdekel.

Látom kedves kérdező, sikerült kiszűrni a lényeget. Ez most irónikus volt. Azon gondolkodj el, hogy kinek az élete. Én ha tehetném úgy p1c$án rúgnám a 12 évvel ezelőtti önmagamat, hogy "gondolkozz b@$zd meg! Te akarod, vagy a szülők?" Lehet, hogy szereti a szakot, de jobban megtalálta a helyét az egyszerűbb rétegben. Ez van. Én nem szerettem a szakomat, csak "legyen egy diplomám" címen elvégeztem, és kész. Már az elején tudtam, higy a büdös lóf@$z akar irodista lenni, én tutira nem, csak örüljenek anyámék, hogy "diplomás a gyerek, nem maradunk szégenben az ismerősök/rokonok/szomszédok előtt". De ennyi. Mindezek ellenére végig 4-es, 5-ös vizsgáim voltak (mert ösztöndíj, effektív PÉNZ járt érte, amiből tudtam bulizni, meg elrakni, nem csak egy vállveregetés, mint pl gimiben), államvizsgán is 4-es, 5-ös, szóval jó eredmények vannak a diplomámban, de pont leszarom. 8 éve megvan (még leírni is katasztrófa), de amióta átvettem, úgy van mozdítatlanul bek.rv@ a fiókba, igazából arra sem emlékszem, melyikbe.

Az értelmes hozzászólások lényegét összefoglalom röviden, csak, hogy felfogjad:

NE UGASS BELE, EZ AZ Ő ÉLETE, MAJD Ő AZT TUDJA!!!

Még mindig nem érted. Ha jól érzi magát abban amit csinál, szívesen jár be dolgozni, a kollégákkal is jól kijön, akkor mi a bánatnak variáljon? Csak azért, hogy egy "felelősségteljesebb", ergó több agyf@$$zal járó pozícióban csücsüljön? Minek? Mint azt már leírtam, vannak akiknek a nyugalom többet ér, mint az, hogy nyaralgatni járjon, 5 évente autót cseréljen, stb. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy amit szeretek, azzal nem is keresek rosszul (nyilván megfoghatnék egy jobban fizető állást, ha lenne affinitásom, de nincs), és még nem is hajtom csapágyasra az agyamat, mint az előző munkahelyemen (ahol kevesebbet is kerestem, rendszeresen szarba se vettek, vitatkozhattam a f@$$zopó papírhuszár főnökömmel, stb). Nincs az a pénz, ami megérné a nyugalmam, a kényelmem feláldozását, kvázi a komfortzónámból való kilépést.

De ha meg a saját be nem teljesült vágyaidat akarod ráerőltetni (többre vágytál, de nem jött össze), az meg még rosszabb, egyenesen gusztustalan.