Titeket zavarna, ha a gyereketek nem hagyná ott diplomázás után azt a munkát, amit egyetem mellett csinált? Ha igen, mit csinálnátok, hogy vennétek rá a váltásra?

Miután én ott hagytam a jól fizető multis állásomat, mert a gyomorideg kikészített az undorító munkatársak és a vállalati kultúta miatt,

majd elhelyezkedtem egy fele annyit se fizető (felelősség dupla annyi) munkakörben, ahol végre jól érzem magam...

azt hiszem, hogy pont hogy bátorítanám, hogy ragaszkodjon ahhoz, ahol jól is érzi magát, mert az többet ér a pénznél.

Ne szólj bele. Többet ér egy kevesebbet fizető meló, amit szeretsz, ahol jól érzed magad, mint egy sokat fizető, de ahova kínszenvedés bemenni reggelente. Ezt már megtanultam. Én is diplomás vagyok, de eszem ágában sincs a diplomámmal dolgozni. Az egy mellékága az életemnek, egy szájbatekert vakvágány. Azt csinálom VÉGRE amit szeretek, diplomával taxis vagyok, egy guruló koldus, de nem is vágyok többre. Megvan belőle ami kell, és kész. Ha már minden áron bele akarsz szólni a gyereked életébe (ami hozzázenném, a lehető legrosszabb, mert majd téged okol, és veled nem fog szóba állni, ha boldogtalan lesz az általad mutatott úton), akkor tanácsold neki, hogy menjen ki nyugatra "proli munkát végezni", mert ott meg is fizetik. Egy éve vagyok taxis, de ha "megyek a fejem után", illetve nem akarnak nekem "jót", vagy mondhatjuk úgy, hogy elfogadják, hogy nem akarok diplomás ember lenni, és nem éreztetik velem lépten nyomon hogy így egy lóf@$z vagyok, akkor már több mint 10 éve ezt csinálnám, és egy nagy adag agyf@$zt spórolok meg magamnak.

Szóval gondold át, hogy érdemes e beleszólni a gyereked életébe, mert k..va nagy koppanás lehet belőle hosszú távon.

Szerencsére az én szüleim nem ilyenek. Magamnak választottam már a diákmunkát is, illetve az egyetemi gyakorlati helyem és a további 2 munkahelyem is. Sosem szóltak bele pedig itthon lakok még, de mindig azt mondják úgy döntsek ahogy nekem jó. Diplomás vagyok, de csak részben dolgozok jelenleg olyan munkakörben ami kapcsolódik a végzettségemhez.

Az előző munkahelyemen egy egyszerű adminisztrátor voltam, viszont a munkatársakkal annyira jó volt a viszony hogy szívesen mentem be nap mint nap. Sajnos annak a cégnek annyi lett. A jelenlegi munkahelyemre pedig utálok bejárni, pont az ott dolgozó emberek miatt, akik az első naptól kezdve semmibe néztek. Nagyon nagyon sokat számít a légkör és ha olyan helyen van ahol jól érzi magát akkor nem gyomorideggel fog bemenni. A párválasztását meg miben fogja befolyásolni hogy diplomás munkakörben dolgozik vagy nem?

Szerintem inkább hagyd dönteni,elég nagy már..

23N

Én azt tettem, amit te várnál el a gyerekedtől. Egyetem alatt korrepetálással kerestem a kenyerem, majd elhelyezkedtem a friss diplomával a szakterületemen. A munka remek volt, napi 10-11 óra, a csapat változatos, a felelősség óriási, bármelyik szülő büszke lenne, hogy így kezdi a gyerek a dolgos életét. 3 hónap után izzadva riadtam fel éjjelente, mert az idegeim tropák voltak az állandó stressztől, ott kellet hagynom az edzéseket, mert nem jutottam el az esti órákra sem. Parkapcsolat eszemben sem jutott, mert este 7 előtt sose értem haza. Egyszer csak besokalltam és a legelső, fele annyit fizető álláslehetőségre lecsaptam, mert magánéletet, nyugodt alvást és mosolygós munkába járást akartam gyomorideg helyett.

Most már van családom, életem, hobbim, energiám és időm mindarra, amire akarom. Titkárnőként fizetnek mernöki diplomával, és akkor mi van? A korrepetálást is szakirányú papírral újrakezdem és azt teszem, ami jól esik.

Eszedbe se jusson rábeszélni arra, amit akarsz, mert attól ő nem lesz több, a szerelem akkor is megtalálja, ha kéményseprő és neki kell naponta élni a döntéseivel, nem neked.

Na persze, mert minden multihoz gyomorideggel járkálnak be az emberek dolgozni, meg sokkal boldogabbak a fizikai melósok, sőt, inkább otthagyják a diplomás melójukat az emberek, olyan boldogtalanok és idegesek, mennek inkább gyártósorra, ott olyan boldog mindenki.

Azok a statisztikák, hogy a szellemi munkát végző emberek boldogabbak és tovább élnek meg mind kamu.

Jaj ennyi kamut, amit ezen az oldalon össze tudtok hordani...

A gyerek lusta kilépni a komfortzónájából, ennyi.. szülőként meg kötelességed, hogy a fejlődését szolgáld, akár szigorúan is. Vagy neked az az álmod, hogy taxisófőr, gyári melós (vagy nem tudom mit dolgozik ott) legyen a fiad DIPLOMÁVAL?

Rúgd sejhajon, hogy adja be pár helyre a jelentkezését. Olyan mnkaerőhiány van, most kell jó állást halászni, ne legyen hülye.

Még az is belefér, hogy válogat egy kicsit, vagy ha az első ami nem jön be, továbbáll.

Később hálás lesz neked. A mostani haverjaival meg továbbra is tarthatja a kapcsolatot.