Hogyan lépjek túl azon, hogy a szüleim teljesen másképp nevelik a tesómat mint engem?

"A masodik gyereknek mindig könnyebb, mindemhol igy van főleg ha nagyobb a korkülömbség"

Ebben is van valami, de szerintem itt az alapprobléma egyértelműen az, hogy az apukája fiút akart. Elég gáz, de lányát nem szerette úgy, mint a fiát. Aztán meg lehet, hogy ezzel nem tesz jót neki, és végül a fiú fogja megjárni, mert egy elkényeztett majom lesz belőle (persze ez csak feltételezés, a leírás alapján még egyáltalán nem biztos).

Eddigi válaszadók jól leírták.

"Régebben gondolkodtam, hogy megcsinálom a jogosítványomat, nem engedték, most a tesómmal közölte apa, hogy nyáron meg KELL csinálnia a jogsit mert már nagy fiú (17 éves), és nem akarja, hogy úgy járjon mint a nővére (én), hogy 22 évesen is a buszra van utalva. Még soha nem adott nekem igazat, soha nem értett velem egyet, akárhányszor megpróbálunk leülni beszélgetni valami semleges témáról, mindig összeveszünk és az a vége, hogy én mekkora csalódás vagyok" Dettó. Erre tesóm, mint kiderült, kamu pótvizsgákra kérte el pénzt tőlük, nem is fejezte be.

Nálunk is nagy a korkülönbség.

Ha valami szarságot csinál a drága öcsi, akkor kollektív lecseszést kapunk-ha kéznél vagyok, de nem lakom otthon, csak pl. telefonban.

Nálunk a nemek közötti dolog: apám folyamatosan felemlegette öcsém előtt, hogy nő vagyok és emiatt sok mindenre képtelen. Nekem kellett volna rá főzni, amikor hazalátogatok, meg mosogatni ekcémás kézzel, pedig akkor már idősebb volt, ezt nem teszem meg. Sokszor elintézték gazemberségeit-elvette a dolgaimat, eladta, tönkretette, drága könyvek, cd-k, és hasonlók, hogy én csak hisztizem, és ne kapjam fel a vizet.

Sima:

Nemrégiben kerestem otthon egy nagyon drága túrázásra hazsnált hátizsákot, amit megtakarított pénzből vettem, erre látom, hogy nála van, természetesen anyám mosta ki, hogy a drága használhassa. És én voltam a szar szemét alak, mert vissza akartam kérni.

A te szüleid is csak azt érik el ezzel, hogy utálni fogjátok egymást nagyobb korotokban.

Terhesen ne is gondolj most erre, mert ezen nem tudsz változtatni, én ritkán járok haza, ennyi. Tedd te is ezt. Majd a hülyegyereknek könyöröghetnek.

2 dolog jutott eszembe a kérdésedet olvasva. Az egyik, egy régi mondás hogy "Az első gyerek olyan mint az első palacsinta." vagyis probálkoznak a szülők (jobb esetben) a legjobban nevelni és mindent megadni neki, de a kisebb gyerekeknél tanulva a hibáikból már sok mindent máshogy csinálnak amít igy visszagondolva az elsőnél elrontottak.

A másik talán még fontosabb dolog, hogy nincs 2 ugyanolyan gyerek, nem biztos hogy ami az 1.-t sikerre vitte az a másiknál is működni fog és fordítva. 2 gyerek hiába testvérek sosem egyforma, az egyik ügyesebb a sportokban a másik jobb tanuló vagy éppen fogékonyabb a rosszra, ezt a jó szülő meglátja és igyekszik ezek alapján nevelni.

A kérdésedet olvasva (ami akaratlanul is tartalmazhat sarkítást, arról nem is beszélve, hogy saját elmondásod szerint se jártál eleget ahoz haza, hogy lásd hogy esetleg már mennyi harcon vannak úól az öcséddel) lehet, hogy belefáradtak. Vagy szimplán az öcséd jobban megegyezik apukád habitusa, érdeklődési köre és így könnyebben megértik egymást mint veled.

Tisztára mint én és öcsém.Öcsém nevelése olyan jól sikerült,hogy még az általánost se járta ki.

Végig tolt egy csomó elvonót és rehabilitációt,42 évesen semmire se alkalmas,anyánk nyakán él.

Alkalmi kapcsolatai vannak,hozzá hasonló fogatlan nőszemélyekkel.

És mindig én voltam a szemét,mert vittem valamire (több szakmát is elvégezve).

Minél hamarabb elszabadulni tőlük,más nincs.