Mit tegyek? Egyre inkább eltávolodom a szüleimtől?
Oké, kissé kétségbeesett hangvételűre sikeredett a kérdés maga, előre is elnézést érte. Az alábbiakban igyekszem a legpontosabban leírni a helyzetet, hogy megfelelő segítséget kaphassak, de előre is elnézést ha értelmetlen vagy zagyva lesz, de sajnos eléggé kavarognak bennem az érzelmek.
Tehát:
20 éves fiú vagyok, másodéves egyetemista (BME-s és nem GTK-ra járok mielőtt az jön, hogy jó dolgomban mem tudok mit csinálni és sz@r az életem). Kollégista vagyok.Vidékről járok fel, eddig minden hétvégét itthon töltöttem, szorgalmasan jártam haza. Hozom haza a szennyest, nem mosok a koliban. Plusz tankolok is mindig, szülők, főleg anyám, hétvégente képes hatféle kaját is készíteni (eddig annyi volt a rekordja), hogy "jajj kisfiam legyen mit enned, kolis vagy sok időd van, többet tudsz enni" (erről mindenki döntse el, hogy ez most normális-e vagy sem. Reggelizek, napközben szendvics, este vacsi, nem eszem többet mint gimis koromban. Hízni az ülő életmódtól híztam)
Plusz naponta üzennek viberen, hogy miujság, meg fel vannak háborodva, ha nem válaszolok, de ha írok akkor meg a miujságra annyi jön, hogy " mi lenne, dolgozunk, mint mindig." Ez igaz is, rengeteget dolgoznak, anyám két műszakban szalag mellett, apám már nyugdíjas, de plusz bevételnek elvállal maszek munkákat, másodállásban boltos, stb.
Namost, a fő gondom nekem az, hogy egyre inkább úgy érzem, hogy eltávolodok tőlük. Illetve, hogy nem vagyunk egy világ. Ezt kibontom mindjárt. Az eltávolodós része nyilvánvaló, elkerültem egyetemre, más életmódom van mint nekik, stb.
Az, hogy nem vagyunk egy világ... (ezt tényleg nem tudtam máshogy kifejezni)
Alapvetően elméleti beállítottságú vagyok, imádok új dolgokat megérteni, új nézőpontokat megismerni, meg új elméleteket olvasgatni ( anno 4-5 éve összeesküvés-elnéleteket is kezdtem olvasgatni, nagyon lekötött, belegondolni mi van ha tényleg így van ( nem vagyok chemtrail hívő, csak filozofikus típus, pusztán mint elméletek, felépítésükben, a lehetséges bizonyítékok felhozatalában... ezeket zongoráztam végig)
És szeretek történelmi, filozófiai dolgokról beszélni, meg az aktuális tananyagról is. A gond az, hogy mikor felhozom itthon a szüleimnek ezeket, csak néznek rám bambán (nem sértés, tényleg úgy merednek rám) és max annyit mondanak, hogy " lényeg, hogy te érted."
Így értem azt, hogy nem vagyunk egy világ. Nem bunkók, meg tanulatlanok. Csak mások. Zárkózottak. Minden családi összejövetel után órákig képesek szidni a családtagokat ( xy így hülye, nagyanyád úgy szólt be, nagynénéd így szúrja el az életét.... stb ) Nincsenek szoros kapcsolatban a családdal. Barátaik sincsenek...
Visszacsatolva a monológom elejére: anyámnál szóba sem jöhet hogy hétvégente koliban maradjak. Ha csak szóba kerül, hisztizik, meg ilyen mintha kisgyerekhez gügyögve beszélne, meg tetteti, hogy sír... (anyám külön megérne kétszer ennyi szöveget is, talán majd egyszer kiírom) Egyszer megemlítettem neki, hogy van olyan szaktársam aki 8-9 hétig nem megy haza. Magából kikelve szidta, hogy jó hülye aki így tesz, meg az is aki engedi a gyerekét (-.-)
Na mindegy
Szóval egyre inkább úgy érzem, hogy nem vagyunk egy hullámhosszon, alig van közös program (ami nekem is kikapcsolódás és szórakozás) péntek-szombat esténként leülünk filmezni, apám 10 perc után bealszik a kanapén elterülve. Anyám meg filmdráma-vígjáték kombón kívül mást nem hajlandó nézni, jöhetek én a mélyfilozofikus sci-fikkel meg egyébbel (évek óta kedvencem a csillagkapu - egyszer nem jöttek oda, hogy mi ez és miért tetszik meg legalább tettetnék az érdeklődésüket. Valahányszor látták, hogy nézem mindig az volt, hogy hogy lehet ilyeneket nézni, ne mérgezzem az agyam, miért nem vagyok a valóságban, stb...) szóval ez a családi program hétvégente...
Visszatérve:
Más is érez hasonlóan, hogy nem egy világ a szüleivel? Volt ilyen a családban? Ha igen, sikerült valami kompromisszumra jutni? Hogyan?
Valami nincs rendben velem? Vagy neadja az ég, szakember segítségére szorulok?
Válaszokat előre is köszönöm. Mégegyszer elnézést, ha hosszú lett, vagy csapongó és értelmetlen. Nem tagadom valamennyire magam írtam magamnak, mert jól esett kiírni ezeket.
Én 10 éves koromban is éreztem már, de jóval súlyosabb gondok miatt. 18 évesen megszakitottam velük minden kapcsolatot,szerencsére pénzért se tudnak megtalálni,csak azért kerestek volna. :D
Sok szülő azt hiszi a gyerke egy másolat,egy ruházható irányitható programozható
agy nélküli saját gondolat mentes érzéketlen robot amit ő birtokol,és picsogás van ha 18 évesen lelép a hálátlan gyurmarobot 200 kmre
Először is köszi a gyors választ.
Másodszor pedig: ebben a válaszban, még így olvasva is, feltételezésem szerint sok év távlatából is csak úgy forr a gyűlölet.
Mennyire fáj? Privátban hajlandó lennél ezeket megosztani velem? Sokat segíthetnél :)
Dehogy szorulsz szakember segítségére. Egy átlagnál jóval intelligensebb ember vagy, buta szülőkkel. Van ilyen. Emiatt ne érezd rosszul magad. Próbálj velük a saját szintjükön beszélgetni valamiről, a magasröptű beszélgetéseidhez meg keress más alanyt, pl. egy barátnőt vagy barátokat. Senkitől sem lehet olyasmit várni, amire nem képes.
Az gáz, hogy anyukád ilyen gyerekesen reagál arra, hogy nem mindig akarsz hazamenni. Oké, értem, hogy szeret és ragaszkodik hozzád, de már felnőtt vagy, egyre önállóbb, nem ülhetsz egész életedben a szoknyáján.
Tehát a hosszú leírás tömören: a szüleid képtelenek elfogadni, hogy lassan építenéd a saját életed, te meg ki vagy készülve, mert nem találod velük a közös nevezőt.
Nálam a kompromisszumot a távolság hozta meg: 300 km. Eleinte hazajártam három hetente, aztán ebből ett egy hónap, kettő, mostanra teljes állás mellett egy évben legfeljebb háromszor tudok menni (de nem azért, mert kényszer, hanem mert kellettek az évek és a távolság, hogy eljussak arra a szintre, hogy azért menjek, mert akarok, és ne azért, mert muszáj).
A különbség a te helyzeted és az enyém közt: a kezdetektől saját zsebből éltem, az útiköltséget fizették csak otthonról, megélhetés, kollégium, minden egyéb akkor volt, ha jutott rá diákhitelből /
ösztöndíjból / alkalmi munából. Így én voltam abban a helyzetben, hogy megmondhattam, most nem megyek, mert (és itt voltak valód érveim, mint dolgozni kell, tanulni kell, mosni, takarítani sincs máskor időm, satöbbi). Veled ellentétben én nélkülöztem, de végigcsináltam.
A te esetedben ha jól sejtem, otthonról támogatnak anyagilag, így ők vannak abban a helyztben, hogy megmondják, mikor mit csinálj. Pont, ezen nincs mit bonyolítani. Még kevésbé van, ha otthonról hozod a kaját és a szennyest is viszed haza (ez még elsőéves koromban se jutott eszembe, helyette tapasztaltabb lakótársakat kérdeztem meg arról, hogy is kell egy mosógépet használni), tehát ők látnak el, ők tartanak el ugyanúgy, mint gimis korodban, a különbség annyi, hogy hét közben máshol alszol. Amíg ez a helyzet fennáll, az van, amit a szülők mondanak.
Nagyon hasonlít a leírásod a legnagyobb gyerekemre (műegyetem, filozofálás, sci-fi).
Viszonylag ritkán jár haza, megvan a saját élete. Ha hazajön, meg szoktam kérni, hogy mutasson valami számítást, rajzot, amit készített az elmúlt hetekben. Dumál a testvéreivel, kicsit matekozik velük, este mi is leülünk filmezni, ő választ általában. A gond csak az, hogy este 10 körül jelenik meg egy 2 és fél órás filmmel, amin nincs angol felirat, és nagyon sok dolog felrobban:) Akkor is örülök, hogy együtt vagyunk.
Ne haragudj a szüleidre, nekem is kicsit nehéz kommunikálni a gyerekemmel, pedig igyekszem és nem vagyok buta. Más dimenziókban mozgunk, ennyi.
A külön érdeklődési kör természetes, ezért nem kell egymásra haragudni. De ettől még lehetne érdeklődést tanusítani. Én is egy csomó olyasmiről beszélek a családtagokkal, ami csak azért érdekes számomra, mert őket érdekli - és fordítva is így van. Persze ehhez mindkét félnek kell némi nyitottságot mutatnia.
Viszont ha nem akarsz minden hétvégén hazamenni, ne menj csak azért, mert anyád "hisztizik" és zsarol, mert ez csak rosszabb lesz - mondjuk egy hónapban egyszer nyugodtan maradj a koliban, ha akkor az neked jobb.
Másrészt viszont kevésbé engedd kiszolgálni magad otthon. Pl. a mosást nyugodtan elintézheted a koliban is - az étel más tészta, anyukád nyilván szeretettel készíti az ételt neked, de azért jelezd, hogy ez a mennyiség sok.
Tyhű.. Nekem ez az egész egy ku**a nagy hisztinek tűnik csak.
Ha egyszer őket nem érdekli miért erőlteted? Te szoktál érdeklődni azok után amik őket érdekli?
Faterom nagy művész film rajongó.. Utálom azokat a filmeket de végig nézem vele mert neki ez öröm.
"Nem bunkók, meg tanulatlanok. Csak mások." Ezzel mindent leirtal. :)
Amúgy ha nem akarsz haza menni fogod és nem mész. Azt mondod tanulnod kell.
De én kajak nem értem a problémád..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!