Ti mit tennétek a helyemben?

Ugyanez volt nálunk is. Apám lelépett, az új k***ája meg utált engem is (8 éves voltam) meg a nővéremet is (ő 16 volt) és mégis évekig kellett átjárkálnom, mert hogy láthatás. A nővéremnek nem, mert már középsulis volt, és ráfogta, hogy tanulnia kell.

A nő kb nem engedte apámnak azt, hogy a saját testvéreivel találkozzon, nem hogy még anyámmal, és mivel az ő gyereke meg én egy általánosba jártunk így egyszer random elkezdett anyámmal üvölteni az iskola előtt. Mert hogy kéthetente hétvégenként ő tart el engem. Anyám meg simában rávágta, hogy ezt ő vállalta.

Kb. 11 lehettem, amikor már annyira bőgtem anyának (aki láthatás párti) hogy utálom azt a helyet, hogy beolvasott a nőnek, és apámnak is, hogy ha nem akarja, hogy ennél is jobban meggyűlöljük, akkor legyen szíves leszokni a kötelező ottalvós láthatásról, és külön programok szerveni, kéthetente egy naposakat. Egy ideig működött, most meg már 19 vagyok.

Állj a sarkadra, a gyerekedről van szó! Én amondó vagyok, hogy ha az kell hozzá, hogy a gyerek apjával tudj beszélni, akkor keverj le egy maflást a nőnek, vagy menj bíróságra a láthatás csökkentése miatt. A kislány érdekét fogja szolgálni, tapasztalatból mondom

(19/L)