Van arra szó, ha ilyen a család?

Itt igazából mi a kérdés?

Nálunk is hasonló a helyzet, jelenleg 28 vagyok, egy házban élünk (külön lakás), azonban jelenleg már nem szólnak bele a dolgaimba (igaz szeretnének), de pár éve még folyamatosan irányítani akartak, igaz kevés sikerrel. Még mindig gyereknek néznek, és nem hallgatnak meg soha, bármit is mondok, így már alig beszélünk. Nem haragszom rájuk, és igazából csak kényszerből lakunk egy helyen. Talán jobb lenne külön házban, de ezt nem engedhetem meg magamnak. Bármilyen döntés, ami érinti a családot, legyen szó anyagi vagy családi ügyről, először döntenek ők, majd közlik a hírt, miközben ha én döntök hasonlókról (mondjuk a saját pénzemből veszek egy telefont, hogy csak kis példát említsek), az rögtön probléma, meg hogy honnan volt ennyi pénzem.

Zavaró, de mivel nem beszélünk, így nem annyira hátrány. Azt megértem, ha 15 évesen belepróbálnak szólni a gyerek ügyébe, de azért van egy határ :)

Ha nem mész tönkre, kemény leszel mint a beton. De igazából illene hogy odafigyeljenek egymásra. VAGY legalább hagyják békén az emberkét.

Ha te vagy a "gyerek", akkor kussolj. Ha nem hallgatnak meg, nem érdekli öket a véleményed, akkor nyugodtan élj úgy mintha ott sem lennének, és ne reagálj semmire.

Ha nem szólhatsz magadtól, akkor a kedvükért sem muszáj. Elgondolkodnak ha nem szólsz hozzájuk egy q.va szót sem.

Kül. necces mert ilyenkor más szülök meg a tanárok kellene hogy kommenteljék hogy az a gyerek is egy ember nem pedig egy tulajdon, amivel úgy bánhatnak ahogy jólesik nekik, de ha ilyen szépen megjátsszák magukat mások elött.....

Akkor majd az élet visszaadja nekik, pl. hogy nem úszhatnak majd a medencédben ha milliárdos leszel vagy hogy nem mosolyognak rá amikor vásárolni megy a boltba.

Nöj fel és élj jól, hülye. Amit adnak azt meg használd egészséggel. Ha folyton basztatnak, van kendervirágos cigaretta, attól nem veszed a lelkedre a nyavalygást.

Söt, ö maga készül ki a nyavalygásától ha nem fogadod be a lelki ballasztot amit rádlógatnak.

Aztán még mindig kereshetsz barinöt akinél a hét 5 napját eltöltheted. Vagy járhatsz sport, szakkör, kultúrális tevékenységekre. Kocsmába is, de könyvtárba vagy online-szerepjátékokba is be lehet tévedni, addig sem stresszelödsz annyira.

"Ilyennel még nem találkoztam, hogy valakit lelki terrorban tartanak otthon, időnként bántalmazzák is, de amúgy meg mindent megkap..."

Hát akkor bemutatkozom. Pontosan így volt nálunk. Jómódú családban nőttem fel. Megkaptam "mindent": márkás ruhák, külföldi utazások, a szobám akkora volt, mint az albérlet, amiben most lakom stb.

Persze elvárások is voltak, gürizni a családi vállalkozásban, nem engedtek sehova, nem voltak barátaim. A kitűnő bizonyítvány elvárás volt.

Apám minden szarért megvert, volt hogy azért, mert nem volt teljesen hibátlan a dolgozatom, ellentmondani semmiben sem lehetett neki, mert akkor agyonütött volna. Mások szerint ő egy jó ember, közvetlen, kedves, vicces.

Egész gyerekkoromban nyelnem kellett, gondolom érthető, hogy senki sem vereti agyon magát szívesen, csak hogy igaza legyen. Szociális fóbiás felnőtt lett belőlem.