Túlzottan ragaszkodó anyuka. Másnak is van ilyen?

Ez nem ragaszkodás, hanem fojtogatás. Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél. Sajnos előfordul, elég gyakran, hogy egy szülő a gyerekét a saját identitása részeként kezeli, vagyis a saját meghosszabításának néz. Talán nem tartja az életét elég izgalmasnak, és "muszáj" neki valaki másét (is) élni.

Le kell állítanod, mert másképp kiveszi a kezedből a gyeplőt, és mellékszereplő leszel a saját életedben, ezáltal elesel nagyon fontos tapasztalatoktól. Számíts rá, hogy úgy fog reagálni, mint egy fúria, dühös lesz és/vagy sunyi érzelmi manipulációba kezd. Ezt sajnos át kell vészelni. Az én anyám is sok tekintetben ilyen, nagyon nehéz vele.

Nekem, ha új baratnőm van azonnal közbelép nála egy pánik szerű félelem, hogy elveszít.

Ha költözni akarok akkor is.

És ez mindenbe beleszól, apám még rosszabb az a kontrol alatt tartani akaró elegem van belőlük már, igaz mindenben igazuk volt eddig és tenyleg csak megvédték a saját hulye döntéseim ellen amikbe akár az életem is belekerülhetett volna, ha magamra hallgatok de akkor is zavaró.

Egyébként egy normális szülő ilyen, sok olyant hallok/ látok hogy úgy bánnak a gyermekeikkel higy az valami szégyen kategória, mint egy kutyával meg ütik verik oket felnőttként

Van ilyen személyiség, de ez egy pszichés probléma, amit neki kezeltetnie kellene. Nem egészséges és a Te életed is maximálisan tönkreteheti, a párkapcsolataidat meg aztán pláne. Sajnos az tipikus az ilyen embereknél, hogy megpróbálnak érzelmileg zsarolni és úgy manipulálni, hogy egész életedben őket "szolgáld". Pedig egyszerűen gúny szeretetnek nevezni azt, hogy saját magunkat ráerőltetjük valakire, megfosztjuk a magánélettől és fojtogatjuk azzal, hogy "mindent megteszünk értük". Nem tudom mi lett a párkapcsolatával (édesapáddal), de itt úgy tűnik, hogy anyuci Téged akar beemelni az ő párkapcsolati státuszába(!). Nagyon gyorsan és egyértelműen ki kellene jelölnöd a határaidat, ha következetes vagy és megtanulod lepergetni magadról az alattomos érzelmi manipulációit, akkor kezelhetővé válhat. De nem szabad engedned neki egy kicsit sem.

Hiszen gondolj bele: ha tényleg szeretne, akkor tiszteletben tartaná a magánéleted, önállóságra buzdítana, nem arra, hogy egymáson csüngjetek, segítene abban, hogy minél hamarabb saját életet kezdhess, elköltözhess tőle. Ha szeretne, az lenne fontos neki, hogy Neked mi a jó, nem azt akarná rád erőltetni, ami Neki jó.

Szóval amit felvázolsz az sajnos egy eléggé kártékony dolog és egyáltalán nem csoda, hogy borsózik tőle a hátad, mert nagyon nem normális, kisarkítva már-már perverz. De mivel ismert pszichológiai jelenség, kezelni is lehetne, ha édesanyád fel tudná ismerni, hogy ez probléma - de ennek kicsi a valószínűsége sajnos. Mindenesetre vannak róla cikkek laikusoknak is, esetleg megoszthatsz vele párat, hátha magára ismer... [link]

[link] [link]

stb.

"Már el is tervezte, hogy ha idősebb leszek, családom lesz, velünk fog lakni. "

Dehát ezt nem ő dönti el. Amúgy vigyázz, mert lehet, hogy akkor magától beköltözik, tehát lehet jobb, ha nem is tudja a címedet; mert hívatlanul is beállíthat. Találkozzatok nála, vagy menjetek étterembe, cukrászdába, kávézóba, parkba sétálni, de az címedet nem biztos, hogy jó, ha tudni fogja.

Hála az égnek ilyen azért nincs akárkinek, de nyilván előfordul. A pszichológusoknál tuti bevett típus az efféle.

A meggyanúsítás, ha tisztázni akarod, hogy te más életet képzelsz el magadnak, inkább érzelmi zsarolás... Igen, a gyermeke vagy, biztos sokat köszönhetsz neki, de NINCS joga a felnőtt életedre rátelepedni, fojtogatni s ha nem az van, amit ő akar, érzelmileg zsarolni.

Ritka esetben működhet több generáció együttélése, egy házban (többé-kevésbé külön). De nem egy ilyen típusú emberrel, csak olyannal, aki tisztel s nem mászik bele a személyes zónádba, magasról téve az érzéseidre és jogaidra. S persze csak ha mindannyian akarjátok, nem önkényesen kitalálva, hogy ez legyen...