Miért jönnek azzal a szüleim folyton, hogy az Ő idejükben ezt meg azt nem lehetett csinálni, stb?

Hogy a kérdésre válaszoljak: azért, mert nem ismernek más gyereknevelést módszert, mint azt, amiben ők felnőttek. Így tehát ehhez nyúlnak vissza, lévén minden más "idegen terep" és lássuk be nem alaptalanul folyik a csapból is az, hogy mennyire el vannak kallódva a fiatalok.

Hogy moralizáljak: kommunikáció! Nem bíznak benned, ez most egy játszma, ha nem is tudatos. Le kell leplezni. Le kell ültetni a szülőket és elmondani nekik, hogy a bizalomhiány miatt viselkednek így, és mert a legjobbat akarjá neked az alapján ahogyan őket is felnevelték amit értesz és amiért hálás vagy de <ide jöhetnek az érveid arról, hogy tudod kit csinálsz, kikkel vagy, miért fontos ez neked>.

Mert az ő idejükben ezt meg azt nem lehetett csinálni?

Egyébként az a vicc, hogy én is pont abban a korban vagyok amikor már a korosztályom gyereket vállal és mikor ajándékokat nézünk én is irigykedve nézem, és mondom "bezzeg az én időmben ilyen nem is volt". Szóval vicces, de önmagunk szüleivé válunk. Ugyanazokat a hülyeségeket mondjuk amiknek értelmét idősebb korunkra értünk meg. :D

Majd meglátod (ezt is biztos mondják).. :D Nekem ezt is mondták... majd meglátod. És tényleg megláttam. ez a vicc. Az élet ettől szép. A fiatalok azt hiszik minden övék, közben csak nekik minden új..de ennyi. :D nincs új a nap alatt.

Mióta világ a világ, a szülők ezt mondják, mert az ő szüleik is ezt mondták nekik.

És akkor nyilván ők is ugyanúgy háborogtak kamaszként, mint most te, csak ezt már elfelejtették.

A nagyszülők nagyszüleinél ez nem volt különösebb baj, mert a dolgok lassan fejlődtek, de a mai rohanó világban ugrásszerűen felgyorsultak az események és a találmányok.

Ezt pedig kevesen tudják követni az idősebb és még idősebb korosztálybeliek, ezért (mint mindig) rossznak vagy feleslegesnek tartják az újabb dolgokat, amiket nem értenek meg.

Az viszont, hogy nem engednek el ide vagy oda, nem ettől van.

Egyszerűen féltenek, de ezt rosszul mutatják ki, te meg úgy érzed, parancsolgatnak, visszaélnek a hatalmukkal.

Le kellene ülnöd velük egy olyan pillanatban, amikor senki sem ideges vagy fáradt, és meg tudnátok beszélni, hogy mit miért elleneznek, mi az a határ, ameddig (szerintük) elmehetsz.

Az az érv viszont, hogy "amíg az én házamban élsz, azt teszed amit mondok", a gyengék fegyvere, akik már kifogytak az indokokból.

Nekem is vannak kamasz gyerekeim, életükben soha nem hallottak tőlem ilyesmit.

De azért később, mikor már te is anyuka leszel, gondolj vissza a mostani fájdalmaidra, mint én, és akkor könnyebb lesz neked is, a gyerekeidnek is.