Miért fogadták el mindezt nehezen a szüleim? Mi lehetett az okuk?

Szeretném azzal kezdeni, hogy 2012 szeptemberében kezdtem a fősulit (bsc szak). Már akkor elhatároztam, hogy a lehető legtöbbet ki akarom hozni magamból, és a suli legjobb tanulói közé szeretnék tartozni. Mondták, hogy ez teljesen felesleges, mert a kiváló eredményért úgysem fogok kapni semmit, meg nem fognak átsorolni államira. Említették, hogy ők akkor is szeretni fognak, ha mindenből kettessel átmegyek. Mondtam nekik, hogy nekem az nem elég, mert bizonyítani szeretnék. Mindezt azért, mert a középiskolában a tanárok és a diákok semmibe vettek, és anno a fejemhez vágták a tanárok és a volt osztálytársak, hogy nem fogok tudni leérettségizni semmiből, meg nehogy már egy "fogyatékos" érettségit kapjon. Még elsőévesen elhatároztam, hogy szeretnék másodévesen tdk versenyen részt venni. Első év nyarán elkezdtem írni, erre anyám kérdezte, hogy miért nem megyek inkább nyaralni. Mondtam, hogy azért, mert a tdk-mat szeretném írni és 2 hét gyakorlatra kell mennem. Erre az volt a válasz, hogy nemcsak munkából, meg tanulásból áll az élet. Másodév nyarán átsoroltak államira, kaptam tanulmányi és más teljesítményalapú ösztöndíjakat, és júliustól kezdve jelenleg is diákmunkán vagyok. kezdetben ezt is nehezményezte, hogy végig akarom dolgozni az egész nyaram, szabadidő nincs, kérdezte, hogy miért, hiszen nem vagyok rákényszerülve a diákmunkára. Mondták, hogy a sérült embereknek úgysem lesz munkájuk. Mondtam, hogy szeretnék ismerkedni, kapcsolatokat építeni és munkatapasztalatot szerezni, meg csak így tudok anyagi téren egyről a kettőre jutni.Szeretnék megkérni, minden egyes hozzászólót, hogy rosszindulatú megjegyzésektől kíméljenek! Üdv.