Szerintetek hatással lehetett ez a "lelki egészségemre"?

mikor 9 éves voltam 2 1éves kisöcsém volt. Anyuék sokat veszekedtek már már bántalmazták egymást. Mi hárman néztük végig. Anyámat ha majdnem megütötte fater akkor kezébe vette egyik testvérem hogy mögé bújjon és így ne üsse meg. Apu minket nem bántana ezért nem volt semmi. De ilyenkor mindkét kisfiú sírt, féltek. Én is sírtam már kínoztak a gondolataim. Szörnyű érzés volt. Aztán elváltak pár hónapra és apuhoz átmentem suli után estére megnézni egy filmet mivel hiányzott. Azokban az időkben 10éves lehettem már, de a helyzet ugyan úgy rosszvolt és szomorú voltam. Apám fel akarta magát akasztani. Majdnem a hét minden napján mikor átmentem sírt és szenvedett mint egy őrült vagy pszichopata ember. Én is sírtam borzalmas volt hallgatni. A szívem ketté hasadt. Később összejöttek megint és együtt laktunk ismét voltak még veszekedések de elmúltak ezek. Fater mondta hogy csak azért él még mert én ott voltam neki és erőt adtam hogy ne dobja el az életét. Ezt mondta. Azóta már 12 éves vagyok és nem érzem a mentális / lelki egészségem normálisnak. Azóta már sokszor ordibált velem apu mikor valami rosszat tettem, egyszer elcsattant a pofon is de lényegtelen. Volt egy korszakom mikor még vágdostam is magam. És néha apu részegen sírva beszél nekem. Ilyenkor kicsit meg is ilyeszt.. ráadásul azokat a rossz időket felizédi.

Lehetett hatással rám ez? :(