Milyen érzés, ha szeret az apukád?

Nagyon rossz olvasni, hogy ennyi apa nem törődik a gyerekével.

Nekem szuper apukám van. Kicsi koromban is nagyon közel álltunk és most is. Mesélt, játszottunk, sok helyre elvitt és bármikor bújhattam hozzá. Most se sokat változott, elmondhatok neki bármit, segít, támogat (most nem anyagi támogatásra gondolok) és ott van mindig, ha szükségem van rá. Anyukámmal hasonló a helyzet. Persze van különbség, de nem lehet azt mondani, hogy az anyai vagy az apai szeretet nagyobb.

Már elfelejtettem..

Kicsit olyan mintha sose lett volna így nem tudok választ adni.

Az enyém ennyit se tesz mint a tiéd.

Nekem gyerekként jobb kapcsolatom volt apummal, mint anyummal. Elég fiús, magának való lány voltam, ezt anyum nem igazán tudta elfogadni. Neki csak a "tökéletes" gyerek volt jó, akit elképzelt és ha nem olyan voltam akkor ment a megalázás, beszólás, zsarolás, meg a "bezzeg xy.." Apum viszont teljes mértékben el tudott fogadni, sokszor ő állította le anyát, mikor veszekedett velem valami hülyeség miatt (pl, hogy nem tetszik a sárga szín). Rengeteget barkácsoltam vele a pincében, készített nekem fából játékokat, polcot vagy amire csak szükségem volt.

Egyszer elmeséltem neki, hogy az oviban sosem tudok hintázni, mert a többi gyerek mindig kitúr onnan. Egyik reggel kopácsolásra ébredtem, és mikor kinéztem az ablakon láttam, hogy épített nekem egy hintát.

Ha készített, vett nekem valamit azt mindig magától tette, sosem kértem külön. Később még melltartót venni is elkísért, igaz látszott rajta, hogy nem ért hozzá, de nagyon próbálkozott. Sokkal jobban szerettem vele vásárolni, mint anyával, akivel abból állt az egész, hogy gyakorlatilag próbababának használ és szarik rá, hogy mi tetszik nekem vagy mi a kényelmes, csak vegyem fel, amit ő látni akar rajtam.

Nagyon vicces ember volt, sokszor megviccelt valami gyerekes csínnyel. Rallikra is sokat jártunk együtt. Fát vágni, kertbe, ház körül dolgozni is sokat segítettem neki. Nagyon sok mindent tanultam tőle, ami tényleg hasznos az életben. Páromat is nagyon szerette, még családi örökséget (könyveket) is adott neki. Sajnos még az érettségim előtt meghalt. Remélem legalább fele olyan jó szülő leszek majd, mint amilyen ő volt.

Nekem ugyan van apám, de én is "irigykedem" azokra, akiknek jó a viszonya az apjukkal. Nekem sosem volt az. Kiskoromban sem éreztem soha, hogy szeretne. Folyamatosan megalázott, beszólogatott, bunkó volt. Öcsémet imádta. Nagyon sok megbocsáthatatlan dolgot tett, akkor telt be a pohár, amikor a páromat ócsárolta (gondolom féltékenységből, mert fele annyi idősen 2x annyit ért el önerőből). De faterom utálta a nagyszüleimet is (anyu oldaláról), a szomszédot is és mindenkit aki élt és mozgott. Aztán elváltak anyuval, azóta nem is láttam. Ennek már 6 éve. Egy temetésen találkoztunk, rá 2 hónappal felhívott, de összevesztünk és azóta sem keressük egymást.

31N

Hogy az, hogy a biológiai szüleid szeretnek nem tudom milyen, sose volt benne részem, nem is ismerem őket. Öcsém és én is örökbefogadott gyerekek vagyunk (de mi se vagyunk vértestvérek), én másfél, ő egy éves volt, mikor anyukámék örökbe fogadtak, mert nekik sajnos nem lehetett saját gyerekük.

Elmondhatatlan hálát és szeretetet érzek irántuk, és őket tekintem igazi, valódi szüleimnek, mert egy gyereket összehozni nem nehéz, de felnevelni és tisztességes embert faragni belőle annál inkább. Kívánni sem lehetne náluk jobb szülőket, tudom, hogy mindent amit tesznek, azt értünk teszik. Anyukám a legjobb anya a világon, apukám pedig a legjobb apa.

És bár egyformán szeretnek mindkettőnket, de anyukám igazi fiús anyuka, apukámnak meg még így 22 évesen is én vagyok a kis hercegnője. Hihetetlen nagy biztonságot ad az, hogy mindig mindenben támogat(nak) és nem számít mi történjen szeret(nek).

Sajnálom, hogy te ezt nem tudtad megtapasztalni, de ahogy olvasom édesanyád csodálatos anya lehetett, aki mindent megadott neked, amit csak tudott! :)

22/L

Olyan furcsa, rossz érzéssel tölt el engem, mikor valaki azt mondja, hogy nem szereti/nem törődik vele az apja.. És sajnos sokaktól hallom.

Nekem nagyon jó apukám van, nagyon szeretjük egymást, és kifejezetten jó a kapcsolatunk. Nem is tudom elképzelni, hogy ez másként is lehetne...