Milyen érzés az mikor szeret egy lány?

Hogy milyen érzés? A borús napjaidból elszállnak a felhők, helyükre gyönyörű ragyogó mosolya kerül. Egész nap csak rá tudsz gondolni. Nyáron, a tűző melegben fekszel a fűben, ő feléd hajol, barna göndör fürtjei arcodba zuhannak. Megint csak a gyönyörű mosolya. Ha távol van, hangja mindig visszacseng a füledben. Minden percben csak őt akarod. Ölelni, csókolni, megérinteni.

A leszebb érzés, amikor puha kezecskéivel fedezi fel a tested. Amikor megérinti a mellkasod. Vagy netán rajta alszik el.

Reggel az életvidám hangjára ébredni: Jó reggelt, Szerelmem! Jól aludtál, Hétalvó? Hasadra süt a nap!

Majd megcsiklandoz. Mókás, mindig nevet, feldobja a napodat.

Sosem hagy szomorkodni. Amint hazakerülsz a munkából, csak arra vágysz, hogy a karjaiba fekühess.

Ősszel, a parkban ülni egy fa tövében, ahol az ölébe hajtod a fejedet. Az arcodat cirógatja, te pedig titkon azt tervezgeted magadban, hogy hogyan kéred meg a kezét.

De hogy mi igazán angyali benne? Az, amikor egy egyszerű fehér hálóingben futkározik a kertben? Amint a hajába belekarol a lágy szellő? Vagy amint látod, ahogy a húgoddal játszik? Vagy éppen a kutyádnak dobja el a labdát? Elárulom: egyik sem.

A legangyalibb az, amikor utaztok egy autóban, ő meg elszundít melletted. Elképesztő, de még álmában is mosolyog. Amint meg kinyitja a szemét, téged kajtat szemecskéivel. Megtalál, rádnéz, rádmosolyog, megsimogatja az alkarod, majd megfogja a kezed, és alszik tovább.

Majd egy januári napon, iszonyatosan hűvös van, alig tudod rávenni, hogy kimenjen veled sétálni a kedvenc parkotokba. Ki nem állhatja a telet. Most megkérdeznéd, hogy miért? Nem, nem azért, mert hideg van. Ő különleges. Különlegesebb bárkinél. Azért nem szereti a telet, mert ilyenkor nem láthatja a tavon úszkáló kacsákat, akiket nyáron velem etet. De megteszi. Értem eljön sétálni. Ráadom a kabátját, a nyakába akasztom a sálját, kettőt fordul, már rá is csavarodott. A fejecskéjébe húzom a kis fekete sapiját, majd nyomok a homlokára egy puszit. De nem csak egyszerűen sétálni akarod vinni. Amint becsuktad magad után az ajtót, zsebedhez érsz, benne ott lapul a gyűrű. Kis, piros dobozka. Semmit sem sejt. Nem, ő nem a kezemet fogja, ő az alkaromra kulcsolja az ő kezeit. Ugrándozva sétálunk, közben lelkesen meséli, melyik könyvet kezdte el olvasni. A dráma a kedvence. Shakespeare, az öreg klasszikus. Süvít a szél, a haja kócos, hazamenne, de értem marad. Leülünk egy padra. Felidézzük a legszebb emlékeinket, majd nagy levegőt veszek, összeszorítom a fogaimat: Itt az idő! Letérdelek, előhúzom a gyűrűt. Lefagy. Teljesen lefagy... Nem válaszol. Megtelik könnyel a szeme, majd kérdez: átgondoltad? Igen- felelem. Hát akkor hozzád megyek! Gyere, állj fel! Megfázol! Felsegít, az ujjára húzom a gyűrűt, megölel, megcsókol. Gondoltad volna, hogy valaha tud vidámabb lenni, mint amilyen szokott lenni? Fantasztikus lány. Angyalian gyönyörű az arca, okos, kedves. 2016. január 18, délután 6 óra. Igent mondott. Napok teltek el. Reggelente arra ébredek, hogy a gyűrűjét nézegeti. Tényleg boldog.

Eltelik egy fél év. Gyengül. Romlik az egészsége... Gyógyszert kap, lefogy, haja hullani kezd. Mit tehetnék, mellette ülök a kórházban, jobb felsőteste lebénult. Ha otthon vagyok, üzenetet nem tud írni, a bal fele is rettentően fáj.

Otthon alszom. Üzenetem érkezik: Szeretlek!

Igen, megerőltette magát, hogy elmondhassa, mennyire szeret.

Ahogy telt az idő, nélküle, egyre rosszabb lett. Nem volt ott, hogy láthassam a mosolyát, a mosolya napsugarait visszaváltották a szomorú, melankolikus szürke felhők. Nincsen többé. Elvesztettem, és olyan, mintha kitépték volna a szívem. Nincsen velem többé a párom.

És hogy válaszoljak a kérdésedre; ameddig veled van a lány, annál gyönyörűbb, kimagaslóbb érzés nincsen a világon. Ha szeretsz, és szeretve vagy, akkor barátom, neked van a legszebb életed. Remélem, egy napon Te is megtalálod azt, aki a napjaidat gyönyörűvé varázsolja. Igazából, amikor veled van, nem így fogod fel az egészet, de a hiánya képes megmutatni mindazt, amit iránta érzel.

Utolsó, ezt megkönnyeztem.

Részvétem.:(