Szülők! Ti elfogadnátok ha a felnőtt gyerekeitek nem tartanák egymással a kapcsolatot?

A nővéremmel semmi közös nincs bennünk, a kinézetünkön kívül.

Én falusi típus vagyok, imádom a természetet, állatokat, a célom egy önfenntartó gazdaság passzívházzal.

Nővérem városi lány, imádja a pörgést és egy zámiapálma se éli túl nála :D

Az egész gyerekkorunk háborúk sorozata volt (a lányok lehetnek egy szobában, nem?)

Volt egy elég hosszú utálkozós időszakunk, de kinőttünk belőle.

Simán végigülünk egy ebédet, beszélgetünk, de leginkább ahhoz tudnám hasonlítani az egészet, mint egy régi osztálytárssal találkozni.

Ami kicsit közelebb hozott minket az az, hogy a nagylányom olyan mint ő, a kislányom meg mint én. Még a korkülönbség is csak ket hónappal kevesebb :D

Fájna, ha ők is úgy töltenék a gyerekkorukat, mint mi.

12: Egy idegenhez is tudok egy-két szót szólni egy ebéden, pl. munkaebéden. Nem is ismerem, nem is valószínű, hogy egyformák vagyunk, stb. És? Ettől még válthatunk pár szót.

Ez olyan gyerekes, durcás viselkedés.

Persze, értem, hogy nem tetszett, hogy anyukádék direkt teremtettek egy helyzetet, hogy együtt legyetek. De fájt volna hozzászólni? Nem barátkozni, meg bájologni. De tényleg felnőtt emberek nem tudnak egymáshoz szólni normálisan pár szót? És ehhez nem kell jóban lenni, meg összejárni. A buszmegállóban sem sértődök meg, ha egy tök idegen megkérdez valamit, hanem értelmes ember módjára válaszolok.

Sajnálom a szüleiteket.

De itt most nem arról van szó, hogy "nem igaz, hogy felnőtt emberek vagytok és nem bírtok ki egy családi ebédet", "nem igaz, hogy egy-két szót nem tudtok beszélgetni, mikor idegenekkel is el lehet csevegni", "milyen gáz, a viselkedésetek, meg kellene ezt beszélnetek felnőtt ember módjára" stb....Ha állsz a buszmegállóban, unatkozol és szóba elegyedsz a melletted álló emberrel, aki szintén a buszt várja, akkor azt azért teszed, mert te beszélni akarsz azzal az emberrel, hiszen úgyis unatkozol, nincs jobb dolgod és így gyorsabban elrepül az idő. Ha családi ebéd alatt váltasz egy-két szót az xy unokájának az unokatestvérének a barátnőjének az anyukájával, mert úgyis ott van, nincs mit csinálni, esetleg még érdekel is, amit mond, mert úgysem ismered stb., akkor az megint azért van, mert benned erre megvolt a szándék, kíváncsi voltál, kedved volt hozzá stb. Ezekben a helyzetekben te akarsz beszélgetni vagy belemész a beszégetésbe, önként és nincsen ott melletted két másik ember, aki odalök, hogy "na, na mondjál már valamit, beszélgessetek", nem akarja senki sem ráderőszakolni a másikat. Ez itt a különbség és szerintem ez nagyon fontos! Senki nem fog jópofizni, beszélgetni, cseverészni stb., egy olyan emberrel, akivel valamilyen oknál fogva nem akar.

Szerintem nem a kérdező viselkedésével van a probléma, hanem a szülőkkel, akik erőszakosak és rá akarják erőltetni az akaratukat a gyerekeikre. Egy szülőnek biztos nem jó azt látni, hogy a gyerekeik nincsenek jóban, nem szeretik egymást, de el kellene fogadniuk a helyzetet, felnőtt emberek módjára (ha már ennyire szeretjük ezt írogatni a gyakorin). Ez a viselkedés, amit ők produkálnak, borzasztó, idegesítő és nevetséges is és nincsen semmi értelme...a kérdező helyében én is mérges lennék, szerintem teljesen jogos a részéről, hogy ez zavarja. Egyszer le kell ülni a szülőkkel és elmagyarázni nekik, hogy nem utáljátok egymást, nem haragszotok egymásra, de nem is vagytok jóban és nem szeretitek egymást, kb. semmi közötök nincsen egymáshoz, nincs miről beszélgetnetek, nem véletlenül nem tartjátok a kapcsolatot stb., és ezen ők nem tudnak változtatni és ez nem az ő dolguk. Ha majd ti úgy érzitek, hogy jobban meg szeretnétek ismerni egymást, találkozni, beszélgetni stb., akkor ti ezt majd elintézitek és megteszitek a szükséges lépéseket, de a világon semmi szükség nincs arra, hogy ők itt "kerítőset" játszanak, kicselezzenek titeket, a hátatok mögött szervezkedjenek, mert semmi haszna nem lesz, sőt ellenkezőleg, feszültséget szít. Meg kell őket kérni, hogy ezt fogadják el. Ha nem tartják tiszteletben ezt a kérdést, akkor én egy időre a velük való találkozást, beszélgetést is szüneteltetném, hogy érezzék, hogy ennek igenis van jelentősége.

Nagyon sok múlik a szülökön. Már kicsi korotokban sem legyinteni kellett volna szerintem, hogy majd megszeretitek egymást. A testvéri kapcsolatot is irányítani kell szülőként. Az én gyerekeim nagyon szeretik egymást. Erre neveljük őket. Tiszteletre, szeretetre egymas iránt amióta élnek. Sok kiélezett helyzetben legyinthettem volna,hogy majd megszeretitek egymást. Most nem itt tartanánk.

Ha korrekt kötődés alakul ki, szépen bánnak a gyerekkel, a szülőket is szeretni fogják, annak ellenére, hogy a személyiségük nagy mértékben eltér. Igaz ez a nagyszülőkre, tesókra is. Ezért nem jogos most erőltetniük a dolgot.Ezt már elrontották sajnos.

ugyanez a helyzet nála, csak nekem bátyám van, és nem a rivalizálásra ment rá, hanem az után, hogy kis korunkban sokat játszottunk együtt, amikor ő nagyobbacska lett, durván lerázott, aztán annyiban maradt a dolog. nálunk sincsen utálat, semmi bajom vele, ha szüksége lenne a vesémre, megkaphatná, de nem ismerjük egymást, leginkább közöny van köztünk. egy lakásban nőttünk fel, de mindig is kínosan kerültük egymást. a szüleink ugyanúgy próbáltak erőszakosan közelebb hozni minket, mint titeket, kérdező, és nagyon kellemetlen volt, mindketten feszengtünk, szerencsére leszoktak róla. szomorúak miatta a mai napig, de nem szólnak már bele.

25n