Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért szerencsétlenkedik két felnőtt ember egymással, mintha gyerekek lennének?
Mindketten túl pár komoly csalódáson. Mióta tart a kapcsolatuk, minden nagyon nehézkesen megy, bármennyire is szeretik egymást. Annyira félnek átadni magukat a másiknak, hogy folyton arra várnak, hogy "majd ő keres", "majd ő hív", "majd ő bejelöl facebookon".
Már majdnem egy éve tart a kapcsolat és minden hétvégét együtt töltenek. Óriási összhangban, szeretetben, nyugalomban. Ám a távollét folyton nehézséget okoz köztük, a kommunikáció valahogy teljesen más, mint élőben. Akárhányszor elköszönnek egymástól hétvégén, mindig megbeszélik, hogy több időt fognak egymásnak szentelni hétközben, de valahogy mindig úgy alakul, hogy állandóan egymásra várnak.
Mindkét félnek óriási a szeretetigénye és rettenetesen önbizalomhiányos.
mert éretlenek vagy fejletlenek ilyen téren
várnak és várnak és várnak...
de látod jó így nekik
Szenved mindkettő, nem kicsit.
Létezhet olyan módszer, ami segíthet ezen, legalább egyikőjüknek?
szenvednek, meg is érdemlik, mert nem tesznek ellene...
majd ha eljutnak arra a szintre, hogy elég volt, akkor talán lehet ebből fejlődés, addig meg játsszák ezeket a játékokat, futják a lyukas köröket
Sosem értem,hogy miért nem lehet megírni azt,hogy ez az eset velem történik, én vagyok ilyen helyzetben, vagy másnak kérek tanácsot, véleményt.
De ezt csak mellékesen.
Bárhány évesek vagyunk ha szerelem, párkapcsolat van a láthatárom, olyan, amiben még nem stabilizálódott a helyzetünk, mindig bennünk van a kétely, kérdések sorozata.
Erre egy megoldás van, ha őszinték vagytok egymáshoz, ha mindent átbeszéltek.
Nálatok a távolság mellett a kommunikáció hiánya lehet a fő probléma,valamint az,hogy talán mégsem vagytok teljes bizalommal a másik iránt.
A kettő totálisan összefügg.
Kellemetlen, nehézkes kérdéseket is tisztázni kell, mindent, ami felmerült bennetek. Másképp' nem fog jól működni ez a kapcsolat, nem fogtok igazán közel kerülni egymáshoz, 10 év múlva se.
Meg kell nyílniuk egymás felé.
Együtt vannak, nem?
Én ha beszélni akarok a barátommal, akkor felhívom. Írok neki. Ilyen egyszerű.
Nyilván azért félnek megnyílni, mert csalódtak.
Én is féltem megnyílni neki, de sikerült. Nehéz volt. Ameddig nem nyíltunk meg egymásnak, addig nehezebb volt az egész.
Megéri. Nagyon jó érzés, tele bizalommal és szeretettel.
És ha valami rossz történik? És ha csalódunk? Eljön a világ vége? Nem. Ha valamitől nagyon félünk és folyton arra gondolunk, akkor beprogramozzuk az agyunkba, hogy úgy is legyen.
De most komolyan, ha arra vágysz, hogy beszéljen veled, hívd fel. És ha nem veszi fel? Akkor dolgozik. Mást csinál. Alszik. Ha nem keres, attól még lehet minden a legnagyobb rendben.
Mondd meg a.barátaidnak, hogy KOMMUNIKÁLJANAK. akár beszéljék meg előre, hogy kedd este x felhívja y-t
Nagyon szépen köszönöm a válaszokat.
És igen, rólam és a páromról van szó, nem is tudom igazán, hogy miért írtam ilyen formában.
A félelem és a kétely valóban nagyon erősen dolgozik mindkettőnkben. Azt azért hozzá kell tennem, a kezdetek óta elég sokat javult a dolog, már olyan dolgokat is meg tudunk beszélni, amit soha nem gondoltunk volna, hogy még valaha megosztunk valakivel. De még mindig nagyon sokat kell fejlődnünk egyénileg és párkapcsolatilag is.
Még egyszer köszönöm!
Nem igazán értem, miről beszélsz.
A páromról és rólam van szó, mint írtam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!