Vajon tényleg hülye lennék ahogyan a szüleim gondolják?

A helyzetem elég bonyolult. 24 éves vagyok, de sajnos nem vagyok felnőttes. Bizonyos dolgokat eltudok rendezni egyedül, bizonyosokat nem. A szüleim és a testvérem is mindig hülyének gondolt, mert 4 éves koromban tanultam meg beszélni. Az orvosok nem mondtak rám semmit, még azt sem hogy autista lennék. Viszont a beilleszkedéssel voltak problémáim, nem nagyon voltak barátaim az iskolában sem. Viszont jó tanuló voltam. Igazi párkapcsolatom sem volt még eddig. Már sokszor azon gondolkodom, hogy mi lehet bennem a hiba.

Zárkózott, csendes, és néha túlérzékeny is vagyok. A családom is mindig bánt, mindig belém kötnek valamivel. Azzal lehet a legkönnyebben kihozni a sodromból, ha valaki azt mondja, hülye és bolondok közé való vagyok. A családom pedig állandóan ezt mondja. Elmondom a problémámat, és azt mondják a pszichiátriára való vagyok. Pedig csak annyit mondtam, hogy a fejem annyira fáj, hogy még a fájdalomcsillapító sem viszi ki. Sokat stresszelek.

Ha valami nem sikerül, akkor anyám biztos azt hajtogatja, mint aki azt élvezi, hogy belém rúghat. Belemászik az életembe, nem hagy semmit sem nyugodtan csinálni, pl. fürdés közben is zavar.