Miért mondja meg az anyja a lányának, hogy kövér?

Engem az apám alázgatott tiniként, hogy disznó meg kövér vagyok. 170cm/65 kg voltam. Amikor edzeni kezdtem és fogytam, ugyanúgy folytatta. Hogy nem ér semmit amit csinálok. Most visszanézve, kb. minden zavarta velem kapcsolatban, a saját nyomorát akarta rám ragasztani. Tehát nem óvni akart, hogy vigyázz lányom, mert híztál, hanem alpári alázás. Amint lefogytam, másba kötött bele.

Ja és imádta a nagy evéseket, kb. ebben nőttem fel.

Egyik barátnőmnek a mai napig ilyen az anyja. A csaj ráadásul vékony. Az anyja egy alkesz, frusztrált nő, aki minden keserűségét a lányán vezeti le.

Komolyan nem értem az ilyen szülőket.

Nyilván le leszek majd pontozva én is.

Az én anyám remekül főz(ött), dolgozott étteremben séf mellett és nem volt pénzünk, hogy sportolhassak, mégsem voltam kövér.

Nekem igazából ezen a mondaton akadt meg a szemem: "Egyrészt az anya hibája,hogy kövér.Jól főz". Komolyan úgy gondolod, hogy egy gyerek azért lesz kövér, mert otthon finomat főznek? Ennyi erővel minden normál testalkatú gyerek anyukája meg apukája sz*rul főz?

Az én anyám is pont ilyen.

Ő úgy szokta, hogy rám néz elszörnyedve és elkezdi mondani, hogy cukorbeteg leszek, trombózist kapok, lerokkanok és hogy akkor majd nem fog engem gondozni, hanem majd takarodjak a kórházba. Hozzá teszem 168/75 vagyok... Teny, hogy lenne mit ledolgozni, de azért amilyen tragikusan lefesti helyzetet sokszor eret tudnék vágni. Nem tudom miért jó így nyomorgatni a másik lelkét.