Mennyire viseli meg egy gyereket (kamaszt) ha több anyja van és az apja is elhunyt?
16 éves az unokahúgom és 2 hónapja halt meg az apja.Most nálam lakik , elégé csendes és zárkozott gyerek alig lehet vele beszélgetni. A suliba tanárok szerint nincs vele semmi baj , jók a jegyei ,de az osztálytársait kerüli.
Sajnos az édesanyja (a húgom) nem élte túl a szülést igy meg semm ismerhete az anyját. A sógorom, a unokahúgom apja a felesége halála után elégé csélcsap alak lett, de a gyerekével mindig jól bánt. A párkapcsolatai pár évnél tovább nem tartottak, mindig talált egy újabb nőt. Megértettem hogy megfelelő anyát akart találni a lányának, de ezzel nem hogy segitett a helyzeten hanem rontott.
Az unokahúgom úgy látszik semelyik,, mostohaanyjához" nem kötödött.Az apjával jó kapcsolata volt, de most öt is elveszítette. Tudom hogy most nekem kell mellete lennem ,de hogy tegyem ha nem engedd közel magához? Talán azért nehéz neki mert a nagybátyja vagyok, gondolom egy lánynak nehezebb nyílik meg egy férfi felé mint egy nő felé.Várjak még háta megváltozik a viselkedése vagy vigyem el pszichológushoz? Vagy az már nagyon bizarr lenne?
Egyáltalán nem bizarr, mindazonáltal légy egy kis türelemmel. Az egyetlen embert, akihez hosszútávon kötődni tudott, most veszítette el, nehéz ezt feldolgozni. A pszichológus segíthet neki a gyászmunkában, lehet, hogy nála hosszabb folyamat lesz.
Az, hogy kerüli az osztálytársait és nem beszél az apja elvesztéséről, nem meglepő. Az én kamasz fiam az édesapja halála után egyedül a legjobb barátjának mondta el, mi történt, senki más nem tudott róla, én beszéltem az osztályfőnökével. Végül elvittem pszichológushoz, neki a jegyei is durván romlottak, ugyanígy magába zárkózott, holott nekünk nagyon jó volt előzőleg a kapcsolatunk. Nagyon sokat segített a szakember, néhány ülés után látványos volt a javulás, nekem is nagyon jó tanácsokat adott, hogyan tudok segíteni a gyereknek.
Rendes, hogy segitenél rajta :)
Anya halála után (13 voltam) én is befordultam, de tudod mi volt a legszörnyűbb? Hogy mindenki el volt foglalva a saját fájdalmával, és totálra leszarták, ÉN mit érzek, mert "gyerek, könnyen feldolgozza".
Ja, onnantol kezdve szrram a tanulásba, teljesen elzárkoztam, a könyveken kivül semmi nem érdekelt.
28 vagyok, a családommal egy kalap fos a kapcsolatom, többek között emiatt is. Nem tudom nekik megbocsátani hogy nekem kellett apámat is kivakarni a gyászbol, felnöni, ellátni a háztartást, fözni, teljesiteni a suliban, mindezt ugy hogy egyáltalán nem voltam rá készen, és csak a suli miatti ugatáson kivül senki nem segitett nekem semmit.
Még egy rhadt "hogy vagy" kérdést sem tettek fel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!