Ti megpróbálnátok közeledni így? És hogyan?

Tisztára "érzelmi analfabéta" vagyok, bocsi.

Anyám influenzás, én meg egyszerűen nem merek átmenni hozzá, hogy hogy érzi magát, hozzak-e valamit. Mindenért ordibál, kiakad, csapkod, őrjöng. Már most hallom a kiabálását, hogy elhord mindenféle elkényeztetett p...csának. Csináltam neki egy teát, amit apám bevitt (őt inkább hagyjuk, szerinte a nők csak szülni és háztartást vezetni jók), de kiöntötte a parkettára azzal, hogy sz....r lett, több mézet kellett volna beletenni.

Átvettem tőle minden házimunkát, de ha suliban vagyok, akkor nem tudok mit kezdeni ezzel. Nálunk úgyis az az "alapszabály", hogy amíg képes vagy elúszni a mosdóig, addig nem is vagy beteg.

Ilyenkor mi van egy normál családban? Simán átmentek és megkérdezitek hogy van?