Ti túllépnétek a korábbi sérelmeken, megpróbálnátok újra jó viszonyt kialakítani a családotokkal?

3 testvérem van, nagyon jó gyerekkorunk volt, nagyon jó volt a kapcsolatom a szüleimmel. Aztán a testvérem teherbe esett. Apu már korábban is sokat dolgozott, onnantól anyu is vállalt másodállást. Nekünk is haza kellett adni a suli mellett keresett pénzt (jó, ez nyilván nem volt sok, de előtte abból fizettem a különórámat és a jogsira tettem félre). Itthon már nem lehetett meglenni: vagy a gyerek üvöltött, vagy valaki veszekedett valakivel.

Érettségi után azonnal leléptem otthonról. Apámmal és a nővéremmel (akinek a babája volt) nagyon összevesztem, mert szerintük egy önző dög voltam. Az lett volna a kötelességem, hogy dolgozok és hazaadom a pénzt, vagy otthon maradok és vigyázok a babára hogy a testvérem be tudja fejezni az iskolát.

5 évet dolgoztam hajón, egy ottani ismeretségem révén kaptam itthon egy nagyon jó munkát. Most van saját lakásom, Budapesten.

Anyuval és az idősebb testvéreimmel végig tartottam a kapcsolatom, anyagilag is támogattam őket. De a nővéremmel és apukámmal nem beszéltem.

Anyu szerint tegyem félre a büszkeségem és menjek haza. A testvéreim szerint viszont ők voltak a hülyék, tudják hogy hol találnak, ha bocsánatot akarnak kérni.

Én nem tudom, mit akarok. Mai napig emlékszek arra a vitára, most is sírok ha eszembe jut, hogy az általam csodált, imádott nővérem miket vágott a fejemhez.