Ti mit szólnátok, ha a fiatok lány szeretne lenni?

Kicsit félek, hogy milyen válaszokat fogok kapni, de kíváncsi vagyok, hogy itthon, Magyarországon mi erről a vélekedés...

Én egy 18 éves fiú vagyok. Tehát fiúnak születtem. Évek óta tudtam, hogy valami nincs rendben velem. Motiválatlan, kedvetlen, szorongó, betegesen magába forduló voltam amióta elkezdtem kamaszodni. Igazából már több éve, hogy először átfutott az agyamon ez a transz dolog, de mindig próbáltam elnyomni és elrejteni ezt az érzést, aminek következtében többször próbáltam már meg öngyilkos is lenni. Néhány hete azonban (igazából nem tudom minek a hatására) végre bevallottam magamnak, hogy én lány akarok lenni. Pontosabban én már most is 'egy lány vagyok, csak fiú testben'. Miután végre őszinte lehettem magammal, végre elkezdhettem lányos dolgokat csinálni, amiket mindig is akartam (női ruhák, kozmetika, nőies testbeszéd, nőies megjelenés... stb.). Igazából ennek következtében jöttem rá, hogy akármennyire is próbáltam tudat alatt elrejteni ezt a dolgot, elképesztően sok esetben lerítt rólam, hogy valami nem okés velem. Tehát mondhatni a környezetem sem egy férfias úriembernek ismer, hanem kicsit furának, kicsit "melegesnek" tart mindenki. Ez csak mostanában esett le, hogy valószínűleg csak nekem volt ekkora meglepetés, hogy lány szeretnék lenni, mások már sejthették, hogy mi a helyzet.

Amióta tehát coming outoltam magamnak nagyon jól érzem magam. Szabad és motivált vagyok, van kedvem élni, vannak terveim és vonz az élet, miközben mindeddig taszított minden, ami nem a számítógépem.

Szerencsére eléggé feminin alkatom van, nagyon kisfiús az arcom, alacsony vagyok és vékony, tehát nem nézek ki hülyén, ha kicsit lányosabban öltözöm, igazából még jól is áll.

Szeretnék ezzel továbbmenni a közeljövőben. Tehát hormonterápia, műtétek és satöbbi.

Mindettől függetlenül nem igazán vonzódom a férfiakhoz, tehát a "meleg fiam van" kifejezés nagyon nem illik rám.

Igazából ismervén édesanyámat ha majd elmondom ezt neki (ami még több hónap), nem fog kiakadni, mert toleráns és meg fogja érteni, hogy én fiúként egyszerűen nem érzem jól magam, nem tudok így élni. Egyébként ő is sejti már, hogy valami nem szokványos velem kapcsolatban, de ő a melegségre tippel.

Apa véleménye pedig igazából nem nagyon érdekel, ő egy alkoholista, igazából ha elmondanám ezt neki, akkor a felét nem értené, a másik felét elfelejtené mire befejezem a mondandómat.

Igazából ezzel a dologgal nem ártok senkinek, sőt... Mivel boldogabb leszek, így produktívabb, hasznosabb is. Máskülönben, ha fiú maradnék elkerülhetetlennek látom az öngyilkosságot, a depressziót vagy esetlegesen a börtönt.