Miért nem lehet elfogadni, hogy nem akarok gyereket? Mit tudnék még mondani?
Jelenleg 27 éves nő vagyok, bármilyen családi esemény van, ahol háromnál több rokon összegyűlik, tuti feljön a téma, hogy "Mikor jönnek a gyerekek?". A barátommal együtt vagyunk 6 éve, szeretjük egymást, 3 éve együtt is élünk. De nem érezzük még azt, hogy mi feladnánk ezt a szabadságot és minden időnket...
Van egy keresztlányom, aki 2 éves és imádjuk. Hetente 1-2 délutánt biztosan vele vagyok, nekem jelenleg az elég a "babázásból", nem tudnám ezt csinálni 24/7. Nem azt mondom, hogy soha, de az elkövetkezendő 2-3 évben még nem.
Viszont ezen ki van mindenki akadva, hogy hát miért, hiszen most lett készen a házunk ősszel, én is dolgozom már másfél éve és hogy higgyem el, ha már ott lenne velünk, sosem bánnám meg... Anyukám is folyton felhozza, hogy mikor lesz neki végre unokája, bezzeg XY még csak 25 éves, de már a második babával terhes, stb.
Már többször mondtam, hogy nekünk nem hiányzik még a baba, az otthonülős életmódot is nehezen szoknánk meg, meg úgy egyáltalán, az egy teljes életmód-váltást jelentene. Borzasztóan esik, hogy a saját anyámnak kell magyarázkodnom arról, miért nem akarom feladni az eddigi életemet és a további céljaimat.
Kalap úr, ez inkább téged minősít, bakker milyen ember kárörvend más szerencsétlenségén???? Gondolom te egész életedben pontos és felelős döntéseket hoztál. Eszem megáll, undorító...
Kérdező. Én harmincon felül vagyok és párommal nincsen gyerekünk.
Fél éve szült a "sógornőm", azóta volt pár durva vitánk barátom bátyjával, konkrétan dühöngve osztott ki minket, hogy mégis mit képzelünk, igenis pár hónapon belül essek teherbe. :D
Párom úgy elküldte a fenébe, hogy azóta csak illedelmesen üldögél a családi eseményeken.
Ettől a témától sokszor sajnos pont az egyszerűbb férfiak (gyerektelenek is :OO) kapnak vérszemet, egyszerűen nem bírják elviselni, hogy egy nő ilyen kérdésben mer dönteni. De ha meg terhes leszel, akkor azt tapasztalod tömegközlekedésen:
"Fejbe rúgok egy terhes kismamát, itt nyögdécsel, de a helyemet nem adom át!"
Belga
Én a helyedben egy idő után ignorálnám az ilyen gyökereket.
Pont most írtam ki egy hasonló kérdést. Majd olvasd el ott is a kommenteket, kérdező.
Röviden annyit, hogy nálunk is ugyanez a helyzet, a szüleim meg az anyósék nem hagynak békén a gyerek témával. Pedig mi sem akarunk még, hiába van már egy csomó velem egyidős meg fiatalabb ismerősnek, én nem érzem rá a késztetést. Nekem a gyerekről egyelőre a lemondás, felelősség, szavak jutnak eszembe, nem pedig örömteli dolgok. Amíg ez nem változik, addig eszemben sincs gyereket vállalni. Szerencsére a párom is ugyanígy vélekedik.
22, 23: Ezt még nagyobb tökélyre is lehet fejleszteni, be lehet adni egy kamukifogást, amire majd rákattannak, pl. hogy nem szerettek dugni, szerintetek az bűn, vagy nincs hozzá gusztusotok, vagy kivették a méhedet, vagy akármi.
De az én megoldásom az, hogy nem töltök időt olyan emberekkel, akik úgy egyáltalán jogot formálnak arra, hogy megmondják bárkinek, mit érezzenek, mit gondoljanak, stb. Amikor nálam próbálkoztak ezzel, úgy kidobtam őket a lakásból, mint macskát szarni.
Erre utoljára 31 éves koromban volt szükség. Azok az emberek már nincsenek az életemben Ha megteszel ilyet 1x-2x, az újabbak, az idegenek is érzik az erődet és nem próbálkoznak ilyenekkel leigázni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!