Miért hasonlítják sokan a kisgyermekes szülői létet egy jó értelemben vett ideiglenes száműzetéshez?

Mert rengeteg lemondással jár és idővel ugyan könnyebb lesz de már sosem a régi.

Nem kell ahhoz száműzetésbe vonulni, hogy valaki odaado és jó szülő legyen. Megy az anélkül is. A mártír típus az, aki szerint mindent fel kell áldozni, csak gyerek, semmi más. Ez baromság

Utolsónál a pont. És az ilyen mártir Anya,később leveri a gyerekén h miatta áldozott fel mindent,miatta mondott le mindenről,gyerek meg megutálja az Anyját, a szülőséget és menekül 1000 kmre és soha sem akar családot gyereket.

Nekem hirtelen az jutott eszembe, hogy a munkától "leszel száműzve", főként persze az anyukák a gyerekek 2-3 éves koráig. Meg persze nem csinálhatnak a szülők mindent ugyanúgy, ahogy előtte, sok mindenről le kell mondani, jól be kell osztani az időt, hogy minden fontosra jusson belőle és a házasság/kapcsolat is jól működjön.

Miről kell lemondani? Semmiről. Minden belefer, ami gyerek előtt, csak jobban meg kell szervezni és nyilván kevesebb idő jut rá. De száműzetésbe épeszű ember nem vonul. Össze lehet hangolni a munkát, barátokat, hobbit, utazást, tanulást, mindent a gyerekneveléssel. Össze is kell. Nem kell lemondani semmiről. Üres és értelmetlen élete van annak, akinek a gyereken kívül semmi más gondolata, cselekedete, élete nincs.